Lubickolunk az aligsávban - az erdélyi normalitásról
"Szoktam olvasni a szövegeidet" - mondja egy egykori tanítványom a trolin, már ahol az ilyen jóleső bejelentéseket tenni szokták. "Legutóbb a Charlie-st, folytatja. De nem hiszem, hogy sokan értik."
Nem szellemi színvonalról beszél, hanem egy társadalom világnézetéről, melyet az elmaradott, kapkodó nevelés határoz meg. Sokan tartják magukat kereszténynek, mégis habozás nélkül elfogadják a gyilkosságot, méghozzá a jóízlés nevében. Mint ahogy sokan képezik az alkoholistát (gondoljunk csak az erdélyi falvakban szokásos pálinkakínálásra), mégis habozás nélkül kirekesztik, ha sikerrel járnak. Az erdmagy alkoholisták különféle elvonókban válnak élőhalottakká, s olyanok nézik le őket, akiknek "köszönhetően" ha akarnának, se tudnának megszabadulni a függőségüktől.
Egy mélymacsó világnézet eredménye ez, mely mindig tudja, "hol a határ", és tudja azt is, hogy azt mindenkinek tudnia kellene, legyen szó bár karikatúrákról vagy alkoholról. Egy ember (tudjuk, minek a szinonimája ez a szó vidékünkön) meg tudja állni, egy ember erős és egészséges. Úgy él Erdélyünk a csíknyi normalitás aligsávjában, mint a pinty.
Azaz egy tudálékos, türelmetlen, humortalan világnézetben, ahol a dölyf parancsa előbbre való bármi másnál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.