Levél a jó olvasóhoz
Kedves olvasóm! Engedd meg, hogy úgy beszéljek hozzád, mint barát a baráthoz, hiszen bár nem biztos, hogy ismerjük egymást, közel érezlek az érzékenységemhez.
Éppen azért választom ezt a formát, mert úgy érzem, sokkal több köt össze bennünket, mint egy felületes lájk, melyet bárki be tud szúrni a megfelelő helyre. A hozzászólásaidat olvasva azt látom, sok mindenről ugyanúgy gondolkodunk, te magad írod, hogy szereted a szövegeimet.
Most mégis megrökönyödsz valami, mégpedig a portrévázlatok miatt. Fáj neked, hogy gúnyt űzök "mindenből", hogy nem szent előttem "semmi", és megrósz érte, hogy nem érted a humoromat.
Csakhogy én nem mindenből szeretnék gúnyt űzni, hanem kizárólag a túlzott merevségekből. Azt hiszem, a portrévázlatokból is kiderül, mennyire szeretem Berzsenyit, Tamásit, Tóth Árpádot és a többieket — azt nem szeretem, ahogy a suli elbánt és talán még ma is elbánik velük, bár az idei országos olimpia tételeit elnézve feléledt bennem a remény. Miért kellett nekem az egyetemistaság, hogy felfedezzem, milyen hatalmas ez a Tóth Árpád? Miért kell meghallgatnom az Ábel biblikussá emelkedett igéjét bárhol, ahol székelyekről, Erdélyről és Tamásiról van szó? Volna annak valami értelme, ha Dosztojevszkijt csak a péterváriak értenék? Vagy nem hiszed, hogy fájdalmas az, amikor a kétszázezredik ember néz a szemedbe minden őszinteségével és vádlatával, mert még mindig úgy képzeli, csak petőfisen lehet írni, százhetven évvel az ő halála után? Meg úgy is, hogy csak petőfisen lehet élni, mintha Villon, Verlaine, Rimbaud és a többiek nem is léteztek volna, de még bár Ady Endre sem, aki szintén nem az erkölcsi bizonyítványáról híres?
Nemcsak a suli, hanem az előítéletek is, vagy tán a suliban belénk nevelt előítéletek. Ezek az előítéletek tehetnek arról, hogy sokszor a mínusz akárhányról kell kezdenem a diákokkal, akik persze nem tehetnek erről, hiszen ártatlanul és jóhiszeműen hittek annak, aki viszont "a metafizikus súgó parancsának" engedelmeskedett, ahogy Kundera nevezi bizonyos emberek irányítóját, a giccses értelmezést. Márpedig a túltisztelés semmi más, mint giccs: olyan merevség, mely mindenkitől elzárja az alkotást, ahelyett, hogy mindenkit belé, mellé vezetne.
Én ebből a törekvésből űzök gúnyt. Mert számomra a mű akkor érdekes, ha engem érint, szíven rúg, belé szól az életembe, és "a legnagyobb magyar költőnél, aki hősi halált halt" sokkal jobban érdekel, hogy vajon van-e akár egy sora is ennek a hősi halottnak, amely hozzám szól, nem az emléktáblához? És van, igen, méghozzá nem is egy, például a Hazámban darvas és halálos sorai.
Mellesleg szomorúan tapasztalom, milyen gyanús neked a humor. Ugyan miért? Gondolod, hogy Karinthy valamiféle tiszteletlenségből írta az Így írtok ti-t, és nem éppen a szeretetből, mely persze, mint Nemes Nagy mondja, bonyolult? Gondolod, hogy legfőbb célja a rombolás volt, neki is, Rejtőnek is, Bajornak is, Chaplinnek is? Honnan ez az atavisztikus félelem a humortól, honnan a rettegés, hogy akivel viccelnek, az halott lesz? Sosem gondoltál arra, hogy a humor a szeretet eszköze, és hogy azért írok így róluk, mert valósággal megijeszt, hogy élő ember olyant írt valaha: "Nyomukban, mint fekete bundás, / Begyűrt süvegű öreg kondás, / Hallgatva ballag a lemondás."? Megrémít, mert minden kudarcom eszembe jut, minden megfelelő szó, melyet nem találtam? Hiszen Karinthy is ilyesmit mond az előszavában...
Kedves olvasóm! Hidd el, nem tőlem kell neked féltened sem a magyar irodalmat, sem az ízlésedet, sem semmi egyebet, amihez ragaszkodsz, mert aki nálam jobban szereti az írókat, annak megoldom a saruját. De ne kívánd tőlem, hogy nyakkendőben szeressem őket, mindig úgy nézve magam elé, mintha valami régi tablót bámulnék. Az irodalom és az olvasás számomra nem ez. Író vagyok, tudom, hogy az író nem szent, és még versírás közben is szokott pizsamában ülni. Hidd el, nem az a legrosszabb tulajdonsága, hogy ember.
Köszönöm, hogy vagy, hogy reményt adsz a billentyűzetemhez, és érveket sürgetsz, mert nekem sem mindig vannak.
Barátsággal üdvözöl:
Demény Péter
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.