From tip to toe - A Pacskovszky-fivérek krimijéről
Manapság vaskos krimik készülnek, és nem tudom, elgondolkodott-e valaki az okon. A zseniális skandinávok szóba sem állnak kétszázötven oldal alatt. Miért?
Mert bonyolult lett a világ? De hát könyörgöm, valakit agyon ütni tán mégsem olyan bonyolult. Elismerem, kinyomozni már bonyolultabb lehet, de akkor is, több száz oldalon át?! Nem érdekes, hogy miközben a Háború és béke szerű freskók kora szemlátomást lejárt, a krimik vastagodnak, mint a Montblanc csúcsán a köd?
Talán azért, mert már nem lehet olyan problémátlanul zseniális lenni, mint Sherlock vagy Poirot? Maigret sem zseniális, pontosabban éppenséggel a lélekfejtésben zseniális, Simenon mégsem akar Tolsztojjal versengeni.
Szóval, nem tudom. Tény azonban, hogy a Pacskovszky-fivérek könyve 386 oldal, és ezt egyáltalán nem gúnyból mondom, hanem azért, mert jelezni szeretném, hogy ők is mai krimit írnak. És mint a Millennium-trilógiában, a váltakozó képek itt is tartják a feszültséget. A fivérek snitteznek (nem véletlenül, a nagyobbik, József, filmes, a kisebbik, Zsolt, kiváló novellista, akinek írásaira a Nappali házból és a Holmiból egyaránt emlékezhetünk), remek figurákat teremtenek (kedvenceim Janet Henderson, Mungo Frazer és Radek Rutkowski), a történet hihető, talán annak a kivételével, hogy egy lány, aki annyira megjárja egy alig ismert férfival, ugyan miért vágyna egy még kevésbé ismerthez, de hát döntéseink meglehetősen irracionálisak.
És a fénykép címe: Magányos nő kutyával és holddal... És jó a végső csavar, hogy hová tűnt Alan Henderson-Hunter, és jók a kiderülések. Csak egyvalaki nem elég jó szerintem: Gimes Emma, a főszereplő. Vagy tán csak én szeretnék kiszámíthatatlanabb, huncutabb, makacsabb, szívósabb teremtést? Lehet, de mégis úgy érzem, nem elég markáns ez a karakter így. Nem is a naivitásával van a baj szerintem, hanem a megmagyarázhatatlanságával. Nem hebehurgya, mégis hagyja a piskótába a legjobb barátnőjét, hadd zaklassák, hiszen neki csak egy élete van. A folytatásokat, melyeket a szerzők itt megígérnek, én átgondolnám ebből a szempontból.
"When I grow up here / I will dream of you / fanciful stranger / covered in moonlight from tip to toe." Ez a négy sor egy Laura Treacy nevű kislány verse, és ilyen apróságokból, ebből a pár sorral érzékeltetett hangulatból, meg amit kibontanak belőle, érződik, hogy a Pacskovszkyak milyen jól írnak, milyen krimi + n-t teremtenek. Én várom a többi könyvüket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.