Baj van az eszme körül
"Nemzeti alapon pártot létrehozni demokráciaellenes!" — jelentette ki barátom barátnője. Bolgár lány, aki a törökök kapcsán mondta ezt. Csak a helyzetet próbálom jellemezni. Ma meg egy másik barátom idővonalán kerül elém egy Paul Lendvai cikk, amely állítólag (nem tudok németül) ezt fejtegeti.
Elvileg természetesen egyetértek. Pártot nem nemzeti, hanem mindenféle egyéb alapokon kell létrehozni. Valaki sem értelmesebb, sem műveltebb, sem szociálisan érzékenyebb, sem keresztyénebb nem lesz attól, hogy magyar vagy török.
Próbáltam megvédeni az álláspontomat, amennyire kelkáposzta-angolságommal képes voltam erre. Kelet-Európában annyira kizárólagos a nemzeti identitás, hogy attól még a nyitott emberek is alig tudnak szabadulni. Naponta tapasztalom, milyen lazán lemagyaroznak, legrófoznak, legőgösöznek ilyen-olyan fórumokon. Másokon meg leoláhoznak, de mégiscsak megértik, miért fontos nekem, hogy létezzen magyar iskola, magyar nyelvű oktatás az egyetemen, és más ilyen apróságok. "Nem attól lesz jó az egyetem, hogy magyarul tanítanak", állapította meg egy remek tanár — Pécsett, ahol ez a kérdés fel sem merül.
Néhány esztendeje ilyen-olyan kerekasztalokon is részt kell vennem, sőt, egy intézet vezető tanácsában is helyet kaptam. El nem tudom mesélni, milyen tekinteteket viszek haza, miután megemlítem az interkulturális rendezvények fontosságát. Nem a gyűlöletről beszélek, hanem a meg-nem-értésről, jobb esetben a közömbösségről. A kutya sem ugat utánunk.
Huszonöt év kellett hozzá, hogy Gabriel Andreescu, Sabin Gherman, Lucian Mândruță, Smaranda Enache, Tudor Duică, Sever Ioan Miu Olahus és a többiek munkája beérjen, a szava folyamatosan hallhatóvá váljon. Hogy a magyarok is meghallják, teszem hozzá sürgősen, ha nagyon sokan még mindig nem hisznek is neki. De már létezik a kritikus tömeg.
Miért fontos nekem a magyarságom? Mert a mindenemet jelenti. Próbálok normálisan viszonyulni hozzá (mint egy Szerb Antalról szóló szövegben írtam, a magyar irodalom nem a világ közepe, csak a szívünké; ugyanígy a magyarság is), de akkor is a mindenemet, néhány más minden mellett. Egyelőre sem Románia, sem Bulgária nem az a hely, ahol egy magyar, illetve török nyugodtan beléphetne bármelyik román, illetve bolgár pártba, mert úgyis az a lényeg, hogy az állam polgára. Ó, korántsem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.