Jézus portréja napjainkban

Az egyház egy része és a hívek bizonyos hányada nem számol az Újszövetséggel és Jézussal. Mindig elvágólagos és egyértelmű dolgokat mondanak és nyilatkoznak. Gyermeknevelés, házasság, hagyomány, meleg- vagy menekültkérdés: minden egyes esetben a merevebb, irgalmatlanabb, mozdíthatatlanabb álláspontot képviselik.

Ezzel jár azután, hogy a gondolkodást vagy egyáltalán a kérdezést elutasítják. Nézzünk körül: hogy lement a Hamlet csillaga! És hogy feljött azoké, akik rögtön tudják, mit kell tenni, és már teszik is. Vannak dolgok, amelyekről nem lehet vitázni. Emiatt úgy tűnik, hogy sűrűsödnek a tiltások, és hogy a kereszténység tulajdonképpen nem más, mint a tiltások vallása.

Megállt az idő, vagy inkább tán visszafordult. Valami félelmet érzek ennek a jelenségnek a mélyén. Mint az irodalomban a dilettánsok: mindig Petőfire hivatkoznak, és ha valaki megjegyzi, hogy Petőfi óta sok minden történt, azt terjesztik, hogy Petőfi-ellenes. Mintha lehetne dolgokat meg nem történtté tenni, ahelyett, hogy minden egyes tapasztalatot beillesszünk abba, ahogyan élünk és viszonyulni szeretnénk.

Az Ószövetség óta megtörtént az Újszövetség, és megszületett Jézus. Aki nem irgalmatlan és nem egyértelmű, aki sokkal több mindent megbocsátott, mint a szóban forgó papok és híveik. És ami nem egyértelmű, az nem a köd. Jézus tudja, ki küldte, tudja, miért küldte, tudja, kinek a nevében jött. Jézus nem azért bocsát meg, mert üres a feje vagy a szíve.

Nem küzdök minden erőmmel a vallás ellen, hiszen számomra a vallás lehetőség arra, hogy az ember felemelje a fejét, és végre ne önmagát lássa. Ne önmagát lássa értékben, tisztaságban, önzetlenségben, tisztességben. És Jézus éppen azt mutatja meg, hogy nem kell irgalmatlan és egyszer s mindenkorra leszögezett elvekhez ragaszkodni ahhoz, hogy igaz keresztények és igaz emberek legyünk.

Ha a fejedre idéznek valamit, az többnyire az Ószövetségből van, szép, komor és dermesztő. Jézus nem az az ember volt, aki lenézett. Akik viszont egyetlen igazságot ismernek, és még arról sem lehet meggyőzni őket, hogy legalább gondolkodjanak el rajta, azok valójában puszta alibiként használják Jézust. És nem különbek azok sem, akik alig várják, hogy valakit tévedésen kapjanak, hiszen nekik sem az igazság a fontos, hanem mindössze az, hogy igazuk legyen. Jézus, nem győzöm ismételgetni, személyes (senkit nem kategóriák alapján ítél meg), és a szeretet szó jut eszembe róla. Nem az a szeretet, amely emlegeti magát, hanem a tevékeny szeretet. 

Nem, hozzá nem érhetünk fel soha. De ne tegyünk úgy, mintha nem is lenne kihez felérni.

2016.01.13 | Címkék: kereszténység Jézus Ószövetség Újszövetség | Szólj hozzá!