Kutyát venni
"Tanítok, kutatok, a kutyámat is nevelem, a magánéletem is boldog". Kálmán László nyelvész úgy válaszolt Rónai Egon kérdéseire, mint egy normális ember.
Agymosásként kattintgatni szoktam. CSI, NCIS, Gyilkos elmék, Hawaii 5.0, a Román Televízió interjúi, Az oroszlánok klánja — minden belefér, csak ne úgy legyen kultúra, ahogy egész nap művelem. A Húzósra már többször ráklikkeltem.
Kálmán Lászlót valamikor tizenévvel ezelőtt láttam először és utoljára Szilágyi N. Sándor doktori védésén. Egészen jó benyomást keltett bennem, olyan lánggusztávosat: nagy, vidáman szerteszét szakáll, táskás szemaljak, jókedélyű mosoly. Akkor a kacsacsőrű emlős nemi életéről nem beszélt, preterícióval: "Nem a magánéletükről beszélek". Mint Szilágyi N., ő is másféle volt, és ez jó egy doktori védésen.
Manapság, amikor a magyar közélet látványosan merevedik, olyan volt ez a beszélgetés, mint egy pohár friss víz. A hatalom cinikus, elvtelen és hernyótalpas, a vele szemben állók többsége pedig siratóasszony vagy apokaliptikus. Mivel a magyar liberalizmus amúgy is normatív, sőt punitív, a helyzet egyre vigasztalanabb.
És akkor jön egy ember, és azt mondja, hogy jól van. Nem dacból, nem fogcsikorgatva, nem aláírásgyűjtés közben, hanem csak úgy.
Az az érzésem, minél több ember kéne kutyát vegyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.