Zavarában lett modern - a kolozsvári Sámson és Deliláról
"Hiába a remek zene, ha a mai ifjúság, a mai nézők jelentős része az operát szép-unalmasnak tartja. Ez egy élő műfaj, ne felejtsük el! Azokat a motívumokat, amelyeket a bibliai történet sugall, úgy fordítom át maira, hogy ha egy tizenéves srác ül be meghallgatni, akkor ne azt nézze, hogy ez nagyon távol van tőlem, hanem azt, hogy ezek az emberek akár mi is lehetnénk.
Azt, hogy egy hatalom elnyomja a kisebbséget, a világban elég sokszor lehet tapasztalni, sőt átélni is lehet. Ha valaki tényleg népvezér, és mégis elbukik, mert egy nő fortélyába, szépségébe, erotikájába beleszédül, ez is ugye átélhető. Klasszikus feldolgozásában kicsit monolitikus, mert ennél a klasszikus elképzelésnél nincs meg az életszerűség, ezért nem akartam, és kerültem is, hogy régi, festett díszletekkel, jelmezekkel játszódjon a darab. Ha Sámson úgy viselkedik, mint Che Guevara, mert hiszen tulajdonképpen egy olyan típust személyesít meg, ha Delila, aki a majdan átépített zsinagógából készült mulatónak a fő attrakciója, egy énekesnő, aki kurtizán is, érthetőbbé válik a darab."
Egyet kell értenem Korcsmáros György nyilatkozatával, s azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel. Nincs színházellenesebb jelenség, mint a muzeális előadások, melyek ott maradnak valahol az idő méhében szunnyadva vagy inkább szenderegve, és ezzel magát a művet is, melyből készültek, további szendergésre ítélik. A festett díszletek és jelmezek valóban távol állnak egy mai fiataltól, aki megszokta a gyorsaságot, a klikkelést, azt, hogy minden nem is ott van egy lépésre, hanem itt, lépés nélkül.
Camille Saint-Saëns Sámson és Delila kolozsvári előadásán a filiszteusok nácikra hajazó egyenruhában és kellékekkel vonulnak (jelmez: Amalia Judea), a díszlet (Lőrincz Gyula) a nyitó felvonásban sok vörös, oszlopok, panaszfüggöny és kalitkák, később sok vörös, dívány, aztán ismét vörös és kalitkák. A tényleg Che Guevara szerű Sámson laptopozik, a lázadó zsidó sereget az orvosnak öltözött Öreg zsidó ápolja ápolócicák segítségével, a Delila révén magukat győztesnek képzelő filiszteusok szelfiznek, Sámson végül egy titokzatos nő belopta detonátorral öngyilkos merénylősködik. Szóval tényleg vannak a mai fiataloknak szóló elemek, és érződik is, hogy mikor elevenednek meg ezek a tizenéves utalások — nem kellett messze néznem, a lyányomon le tudtam mérni a hatásukat.
Van azonban egyfajta bátortalanság. A filiszteusok roppant óvatosan ütnek vagy köpnek oda, a lázadó zsidók szintén. Leteperik a fogvatartóikat, azok mégis váratlan gyorsasággal erőre kapnak. Ha nácik, hát ne legyenek gátlásaik! Ugyanígy lehetne kevésbé stilizált az erotika (a night clubban nem finomkodnak). A modernebb világ nemcsak a jelzésekből áll: merészebb, gátlástalanabb, perverzebb is, mint a korábbiak. Ha a rendező kurtizánt akar, ne ábrázolja kikapós tanárnőnek.
A megoldás persze akkor is problematikus, ha elfogadjuk és végig csináljuk. Tud-e figyelni a főpap, ha közben jobbról-balról simogatják? Rendben, ő a keresztapa, de hát még a filmekben is kiküldik a pillangókat, amikor komoly dolgokról beszélnek.
Túlságosan erős a deus ex machina jelleg. Honnan kerül elő az a hölgy, aki a detonátort adja? Hogy kerül oda? A hajad újranőhet anélkül, hogy a diadalába bódult ellenség realizálná, de egy ilyen fegyverzetet bevinni azért kockázatos. Nem beszélve arról, hogy nem a zsidók szoktak robbantgatni, hanem az arabok.
Egyszóval: azt hiszem, a rendezőnek végig kellett volna gondolnia a modernizálási folyamatot. Egy laptop nem csinál nyarat.
Az énekesekre és a táncosokra (koreográfia: Jakab Melinda) nem lehet panasz. Balla Sándortól és Szilágyi Jánostól rég megszoktuk a remek éneklést és azt, hogy élnek a színpadon, s most meglepetten fedeztem fel Köpeczi Sándor-Attila markáns basszusát. Marius Vlad Budoiu jó tenor, most zavartan ácsorog a laptop és a szenvedély között, bár szófogadóan teszi, amire utasították. Veress Orsolya vamp lenne, ha lehetne bátrabb, szép, karakteres hangja még így is megteremti Delilát.
A Sámson és Delila nem modern volt, hanem valami furcsa átmeneti időszak gyümölcse.
A bejegyzés trackback címe:
https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr868497936
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.