Pünkösdi áhítat
Mi a helyzet Istennel?
Mindenkinek magának kell megtalálnia. Vagy csak azért mondom ezt, mert annyit küszködöm azért, hogy elérjek hozzá?
Ha hű akarok lenni magamhoz, ahhoz a hitemhez, hogy nincs szöveg, író, művész, ember egyedül, akkor érzékelnem kell a paradoxont. A Biblia egy szöveg, még ha ez a szöveg szent is. Most azonban ne a profanizálásra figyeljen senki, hanem arra, hogy ezt a szöveget emberek írták, sok ember írta, sok emberhez szólt, még több emberhez szól és használja.
Ha nagyon kétségbe vagyok esve, bemehetek a templomba, és ott, a hűvös, hatalmas falak közt (egy falusi templomban is ott van Isten) beszélgethetek vele.
Vagy ha belenevelődöm a templomjárásba.
Ez azonban nem adatott meg nekem.
És nem adatott meg a megbocsátás gesztusa sem, mármint, hogy én könnyen tudjak megbocsátani.
A párhuzam mégis sántít egy ponton. Dosztojevszkijt, Caravaggio, Chopint, Brittent, Rodint nem láttam, de emberi dokumentumok és visszaemlékezések tömkelege igazolja, hogy voltak, éltek, szerettek, gyűlöltek. Hát még a műveik!
De hát éppen az lenne a hit, ha hinnék, annak ellenére, hogy nem emberi dokumentumok szólnak róla.
Illetve emberi dokumentumok szólnak róla, de az a csipkebokor mégsem emberi.
De miért lenne szüksége Istennek emberi dokumentumokra?
De akkor hogyan nem vagyok egyedül?
Minden farizeus alá tud írni egy papírt, de csak Isten jelenhet meg úgy, hogy nem látod az arcát.
Ki tudja, mióta vár reám egy csipkebokor.
Szeretnék meg nem tántorodni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.