Valaminek kell lennie - Babiczky Tibor kötetéről
"Sérült gerincű fák", "szélütötte fák", "gerincferdüléses fák." A természet beteg, akárcsak a világ és a versek beszélője. Ez a fájdalom azonban nincs túlkiabálva, a versek nem gazsulálnak, nem alkudoznak az olvasó rokonszenvére. Tőmondatos, pontos sorok, kijelentések, szürke hangulat. "A lámpatestek megtelnek / sötéttel, és felöklendezik / az éjszakát. Még csak fél öt van." (Fázis, nulla, föld — 32.)
Ravaszul áll ez a "csak" a sor közepén. Az egész vers várakozik, és nem lehet tudni, mióta. Fél öt korán, ha az ember akkor kel, de késő, ha az egész éjjel mögötte van.
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/felbehagyott-koltemenyek
Pilinszky, csak Isten nélkül. A Négysoros szűk, nyomasztó világa. De semmi epigonság, hanem hiteles rokonság, mert a formába kívánkozó érzéseké és hangulatoké. A tárgyaké. Ezek a lámpatestek is. A fák is a maguk sebzettségében. "Házak elszürkült fogsora a parton." (XLVI. — 56.) Mindig valami élőre vonatkozik, ám az élők olyanok, mint a halottak. "Egy nő vetkőzött, a harisnyáját / görgette le éppen a vádliján, félig magzatpózban, / állva, mint magányos szinkronúszó gyakorlás // közben, lebegett a harmadikon. / Zavarba jöttem. / A csatornarácsot figyeltem, aztán a cigarettám / parazsát. Újra felnéztem. Ugyanaz a kép fogadott. / Nem mozdult semmi. Lassan értettem meg." (VI. — 15.) Ha jól értem, egy plakát tűnik embernek. Ebben a költészetben természetes.
Ha nem halott az ember, akkor emlék, mint az egyik legszebb versben, az Egyenes ágban. De ott is kövér testek a Balatonnál, és az anya mint roncs. Általános a depraváció, a remény pedig nagyon kevés. A beszélő lánya, a "vigyázok rád, aludj" a XXXVII.-ben (50.) De ebben is "tátott szájú ragadozók" és a tenger, amely szintén olyan valami, ami rejtélyes és ellenséges.
A fülszöveg megfogalmaz néhány tippet, hogy miért "félbehagyott költemények". Végig figyeltem a Facebookon Babiczky Tibornak a verseit, és végig szerettem őket. Szerintem ezek a szövegek azért "félbehagyottak", mert a világ ebben a csúnyaságban teremtődött, és a beszélő azt reméli, nincs vége mégsem. Talán ezért sem "félbehagyott versek" — a "költemények" magasabbra küldenek, oda, ahol talán egyértelmű, romlatlan szépségek és remények is vannak.
A kötet Az építőmester című nagy költeménnyel kezdődik, aztán következnek a félbehagyottak, aztán a Közép című rész, aztán megint a félbehagyottak, végül az Ómega. Már a számozáson is látszik, hogy hiányosak. A Középbe felvett verseknek címük van, a másik két ciklusban számok jelzik őket. Biztos van valami logikája ennek a döntésnek, az azonban biztos, hogy a címesek is abból a világból származnak, amelyből a többiek. "Valaminek kell lennie még / a szereteten túl." (61.) De talán csak úgy, mint a fehérnek Papp Rita sötét tónusú grafikáin.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.