Melegedünk a ketrecünkben - az EP-választásokról
Bizonyára sok mindent el lehet mondani a mostani EP-választásról; sok mindent máris elmondtak, sok mindent ezután fognak.
Engem teljesen megdöbbentett, mennyire szüksége van a romániai magyarságnak arra, hogy áldozat legyen; mennyire szüksége van a románok gyűlöletére, és arra, hogy gyűlölje a románokat. Miközben a román pártok nem játszották ki a nacionalista kártyát, az RMDSZ azzal riogatott, hogy "a román nacionalisták" fognak győzni, sőt, először egyszerűen azzal, hogy "a románok", csak aztán valaki észbe kaphatott. Az észbe kapás azonban mindenképpen kései, hiszen "tudjuk mi", "ezek" soha nem változnak, "melyik román nem az", " ne bízzuk a románokra a magyar képviseletet" (ami aztán vissza is ütött) és hasonlók. Nem tudom, milyen százalékban, de meglehetősen általános ez a retorika, mint a választáson ki is derült. A csalás, amennyiben egyáltalán volt, ilyen szempontból nem is érdekes: még mindig elég sokan vannak azok, akiket bármikor mozgósítani lehet a félelem etnikai szavazásával.
Nem tudom, tisztában van-e mindenki azzal, mit jelent ez; és hangsúlyozni szeretném, hogy jelenségekről beszélek, nem személyekről. Azt jelenti, hogy teljesen mindegy, mi történik, az ilyen emberek magyarokra szavaznak, mert magyarok, mintha ez valamiféle minőségjelző lenne. Az ilyen embereket nem érdekli Európa, az interkulturalitás meg az a többi érték, ami számomra például legalább annyira vonzó, mint a magyarság, illetve el sem tudom választani őket egymástól — az ilyen embereket egyedül a maguk kis ketrece érdekli, és ha elégedetlenek is vele, akkor sem változtatnának rajta, mert az övék. Ezek az emberek mindig is mással szemben határozzák meg magukat, és vészharangokat kongatnak, ha veszélyt éreznek. A veszély meghatározása pedig roppant egyszerű: kevesen leszünk! Az, hogy milyenek leszünk kevesen, senkit nem látszik érdekelni. Olyanokat láttam szavazós kereteket osztogatni, akikről soha el nem képzeltem volna, akik haragudtak a szövetségre; most apokaliptikus szelfikkel buzdítottak a szavazásra.
A szövetség tökéletesen "a magyar emberek" szemléletéhez idomult, akik "végvárban" élnek, és akik egyfajta kisebbségi szótárt használnak, megmaradással, a magyar anyák szerepével (miközben az RMDSZ, nagyon helyesen, a nők egyenjogúságát és a bántalmazott nők védelmét hirdeti, az olyan cikkek szerint, mint a Tamás Sándoré, valójában eszközként vagy kislibaként tekint rájuk), egyfajta olyan fölény bejelentésével a románokkal szemben, amelyről szó sincs, nem beszélve arról, mennyire káros, ha ebben az egyenletben gondolkodunk.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy ez nem helyhatósági választás volt, amely nagyon az ember bőrére megy, amelytől intézményeknek a puszta léte, embereknek az állása függ; ez egy olyan választás volt, amellyel jelzést lehetett volna leadni azokkal a politikusokkal, no meg a holdudvarukkal szemben, akik a szemünkbe vigyorognak, miközben megszüntetnek valamit-bármit, kirúgnak valahonnan-bárhonnan. A szavazók szerint mindez a legnagyobb rendben van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.