Magára pillant, kifelé néz - a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Parasztoperájáról
A Parasztopera a tömény képmutatás darabja. Darvas Benedek és Pintér Béla remek formát választott, hiszen az opera mindent eltűr, mindent elbír, az opera a megszületése pillanatától maga a mesterkéltség. Különös, de ezért is szeretjük sokan: mindig magára pillant, miközben kifelé néz. S hát még egy olyan operában, amely népdalokból épül fel!
Mohácsi János rendezésében keverednek a műfajok. Az, hogy Strausz Imre-István csembalón játszik, egyes Mozart-operákat idéz, a cowboy belépése a szülői házba a Don Giovanni Kővendégjelenetére emlékeztet, s a hatásos gongütések még erősítik ezt az érzést. Az viszont, hogy a kórus a nézőtér két oldalán foglal helyet, s hogy minden ugyanazon a téren játszódik minimális változtatásokkal, az a görög drámákra hajaz. Strausz mozdulatai commedia dell'artésak, és amikor a cowboy vagy az állomásfőnök az anyatárssal szeretkezik, a legmaibb filmeket idézi, hiszen hogy mást ne mondjak, a visszaemlékezésben a hölgy úgy leszopja az előbb Svédországba, majd Amerikába távozott és onnan visszatérő férfiút, mint annak a rendje.
Mindenki hazudik, ha nem másként, akkor azzal, hogy vaknak tetteti magát. A Camus Félreértésére emlékeztető fiúgyilkosságot például mindenki végignézi, bár a vőlegény arcán látszik, hogy visszatartaná az apját. És milyen kegyetlen az anya is, aki gyermeket vár, s erre hivatkozva öleti meg az idegent. Igaz, a cowboy is túlságosan hivalkodik a pénzével, ki akarja hívni a sorsot maga ellen, de a kihelyezett öngyilkosságnak is az az oka, hogy szülei szándékosan nem ismerik fel — nehéz elhinni, hogy tényleg nem ismerik fel, miután előzőleg fényképen is látták.
Itt mindennek "az igazságról nem beszélünk, noha tudjuk jól" az alapja. "Ne bántsd apádat, van neki elég baja" — mondja az anya a fiának egy kemény pillanatban. Erőszakosabbnak kell lenni, vagy tán nincs önben elég kakaó? — kérdezi az anyatárs az állomásfőnöktől, aki eredetileg a nevelt lányukat akarta elvenni, holott láthatja, mármint az anyatárs, hogy ez egy szerencsétlen árva, akit gyötörnek otthon, s aki szerelmes a mostohatestvérébe. Az apa megpofozza egyszer, később kiderül, hogy szexuálisan is bántalmazza.
Helyre kis magyar család, az utóbbi időben felerősödött sötét közhelyekkel a magyar emberek jókedélyű ivászatáról meg arról, hogy dolgozni kell, és akkor kiverekedjük magunkat a szegénységből. A mindig meglévő s a darabban természetesen felhangosított szemforgatás átjön a rivaldán, és megüti azt, aki a nézőtéren ül.
A rendező takarékosan bánik az anyaggal, ami azért is meglepő, mert Mohácsi hajlamos a túlzásokra, és egy operát igazán lehet barokkosan játszani. De a műben eleve benne rejlő túlzásokon kívül, melyek a műfaj sajátjai, nincs más. A látványterv abszolút funkcionális, a jelmezek rávallanak a viselőjükre.
A színészek egytől egyig remekelnek. Kali Andrea Olgája óta nem láttam ilyen szomorú tekintetű lányt, mint amilyen Pánczél Lilla az árva szerepében. Göllner Boróka kifogástalan naiva, aki csak a szerelmet akarja látni. Renczés Viktória érett asszony, aki jól tudja takarni az igazságot, és állati kíméletlenséggel gyilkoltatja meg a vendéget. Varsányi Szabolcs sebezhető, törékeny vőlegény. Vlasich Máté maga a bárdolatlanság az örökös vallomásával, hogy valaha bunkó volt. Boros Bence igazi alkoholista, a hatalmával visszaélő jampec. Szabó Fruzsina rémes anyatárs, az ember mindegyre megráncigálná. Radu Enrik a megtestesült mutuj, őt meg azért rángatná meg. Németh Kristóf szögletes cowboy.
Réz Pál mondja a Bokáig pezsgőben című, Parti Nagy készítette könyvnyi interjúban, hogy Nagy Lajost azért szereti jobban, mint Illyést, mert bár igazságtalannak tartotta a gazdagokra és szegényekre osztott világot, a szegényeket éppen olyan kritikus szemmel nézte, mint a gazdagokat, és nem idealizálta a parasztokat. Ha az ember ezt az előadást megnézi, belátja, hogy nincs is mit idealizálni rajtuk.
2012 február közepén mutatták be a Parasztoperát Porogi Dorka szintén kiváló rendezésében, s most, tíz évvel később majdnem napra pontosan ugyanakkor. Bálint-nap előtt tanulságos darab ez kétségtelenül. Mintha azt mondaná, változtasd meg élted, és ne egy puszta párkapcsolat által.
Kovács István fényképei
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.