Játssza el, és menjen haza szépen - Zelenszkijről, a színészről

"a német nemesség képtelen volt az élvezetre, a polgárság azután idealiter puritán volt, vagyis realiter disznó."

Bertolt Brecht Munkanaplóját forgatom, abban találtam a fenti mondatot egy olyan gondolatmenetben, amely azon morfondírozik, miért nincs a német kultúrában középút: valaki vagy szellemi módon éli meg a szerelmet, vagy a legbrutálisabb testiséggel. A napló mindenképpen hasznos olvasmány, Eörsi István, aki fordította is, nagyrészt a második világháborúban emigrációban írt feljegyzésekből válogatott, és ilyenekre is bukkantam: "a szovjet kormány két jelszava a finnországi behatolás indoklására: 1. a finnek az orosz határterületre nyomultak, tehát támadást hajtottak végre. 2. a finn proletáriátust fel kell szabadítani." Ismerős érvek, ugye?

Nos, engem azonban az gondolkodtatott el, hogy vajon a Zelenszkij kapcsán folyton visszatérő "színész", "bohóc" jelzők, melyek vádakként jelennek meg, nem egy ugyanolyan kettősségből, illetve hiányból fakadnak, mint az, amelyet Brecht vázol mindig kisbetűvel kezdődő mondataiban? Nincs vajon egy mélyben húzódó gyanakvás a színházzal és a színészekkel szemben a magyar középosztályban, vagy minek is nevezzem? 

losonci anziksz: A Kármán József Színkör/Színház története - tartalomjegyzék

Nem is gyanakvásnak kellene nevezni, hanem megoldatlanságnak, amely mostanában az egykori értelmiségi foglalkozások ellen általában is irányul, gondoljunk csak az örökös kérdésekre, hogy ugyan mit csinál egy színész, egy zenész stb. Ez a szellemi megoldatlanság, hogy tehát mit kezdjünk azokkal, akiknek a munkája nem jár látható és azonnali eredménnyel, tükröződik a Zelenszkijjel kapcsolatos előítéletekben is. Miközben bárki, aki a politika színterére (!) lép, bizonyos értelemben színésszé válik, hiszen közönség előtt formál meg egy szerepet, s a végén megtapsolják vagy leköpik, az ukrán elnök valamilyen atavisztikus ellenszenvet hívott elő sokakból. 

Ennek egyik oka talán a valóban sokat és ki tudja, mennyi indokoltsággal emlegetett puritánság. Úgy látszik, egy színész még mindig gyanús, bármennyire is élveznénk sokak játékát. Játssza el, és menjen haza szépen; a színpad deszkáin kívül ne emlékeztessen bennünket arra, hogy mindent el lehet játszani, hogy mi magunk is szerepeket játszunk életünk minden pillanatában, a feleség, az anya, a könyvelő stb. szerepét, s igazi énünk valahol mélyen várja, hogy megszólalhasson. "Világot jelentő deszkák"? Hogyne: maradjon is abban a világban.

Nincsenek megfelelő átmenetek az őszinteség és a hazugság vagy a színész és a családapa között, ahogy Brechtnél a szellemi szerelem és a habzsolás között: akárhány színészt is látunk, amint kézen fogva viszi a gyermekét az iskolából, a szívünk mélyén nem hiszünk nekik. Különben hogy lehetne magyarázatot találni arra, hogy egy birodalmi gondolkodás fejét, aki kirobbantotta a háborút, sokan kevésbé ítélnek el, mint azt, aki az országát védelmezi, bármit is tett volna a múltban? Egyébként erre a múltbeli bűnre is jó a másik Brecht-idézet: az agresszor mindig nemes indokokat hoz fel a saját agressziójára.

Talán egy másik hagyomány is közbeszól itt: a radikalizálódás hagyománya. Amikor a magyarság tekintélytisztelete és militarizmusa egyszerre szólal meg, akkor elveti az árnyalás adományát. Voltak idők, amikor írók voltak a vezetőink, és sokan esküdtek rájuk vagy legalább profitáltak belőlük. Ám az írók még mindig kevésbé gyanúsak, mint a színészek: írnak a sírásról, de nem látjuk arcukon a könnyeket. Hogy megváltozott a színész szerepe, az sokak számára megoldhatatlan és felfoghatatlan.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr6317815803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása