Megőrült a valóság - Peter Balko könyvéről
A Szépírók Társasága Fesztiváljának egyik legnagyobb ajándéka az Akkor, Lošoncon volt, Peter Balko regénye Mészáros Tünde fordításában.
A Bázis-könyvek 15. darabjaként megjelent könyv csakugyan olyan, amilyennek reklámozzák, fergeteges és eszement, áradó és mégis takarékos. Két kölyökről szól, akik hirtelen barátok lesznek, és az egyik gyilkol a másikért. A neten Once upon a time in Losonc címmel is találtam videót, és a történet valóban emlékeztet a Once upon a time in America első részére, amelynek végén Noodles megöli Bugsyt. Ez azonban csak egy jópofa rokonság, Balko könyve nem másolat.
https://www.youtube.com/watch?v=ajTKRcjDgVw
Hanem egy fantasztikus történet, az ember csak kapkodja a fejét. Kápia és Leviatán őrültségeket művelnek, de a világnak ezen a részén mindenki őrült, van, aki kakasokkal él, az özvegye pedig férje halálakor megöli az összeset, valaki más megöli a nevelőjét, aki meg akarja erőszakolni, és az merevedéssel eltávozik az élők sorából. Ez már egészen naturalista jelenet, ami viszont csupán arról árulkodik, hogy a valóság is megőrült, a főhatalomváltozásoknak kitett emberek nem is képesek "normálisan" élni, sem azok, akik határhelyzetekbe kerülnek, és mindenki határhelyzetbe kerül, bár akad, aki előbb, mint utóbb.
Nagy kár, hogy az erdélyi magyar irodalomban nincs ilyen könyv, talán másként lehetne nekiindulni mindennek.
Természetesen van itt érzékiség is, a gyilkosság a szép Alica miatt történik, bár azért is, mert Leviatán nem tudja megtenni, amit Kápiával terveztek, és akkor az utóbbi gyáva féregnek nevezi, meg azért is, mert kettőjük közül Kápia az őrültebb, hiába gyermekek mindketten.
A regényt Mészáros Tünde fordította konzseniálisan. Megőrizte a nyelv üdeségét, nem tétovázott azt a gyűrött, gyúrt, kamatyolt nyelvet használni, amelyet sejtésem szerint az író. "Akvamarinkígyóból, önmagán túlnőtt koboldból és elsüllyedt viking hajóból összetapadt testét kékesszürke szőr borította, amelyből kis mészkő csápok kacskaringtak elő, és rothadó halhullákkal benőtt kőzetdarabok álltak ki." (63.) Vagy: "Barátságos, finom meleg volt a júliusi ájer." (197.) Ez csak két példa, de beszédesen mutatja azt a merészséget, amely nélkül nincs fordító.
A szerkesztés Tóth-Czifra Júlia hibátlan munkája. Nyilván tévedhetek, de eléggé rááll a szemem a hibákra, és egyszer sem torpantam meg, így hát nem mondhatok mást, csak amit már mondtam.
Hrapka Tibor borítóján egy gyermek, körülvéve mindazokkal az állatokkal, amelyekről a regényben szó esik: a nyakát és a fejét egy kutya meg egy kakas, a hátát egy pillangó takarja, farzsebében tengeri malac.
A történet két levél közé ékelődik, mindkettő a kronológia végéről. A keretes szerkezet segít az olvasónak, mint a fantázia és a humor. A többi már az ő dolga.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.