Szigetünk ellebeg Bécsig

"Itt vagyunk a Sparnál" — mondom Noéminek. "Te Péter, ez olyan, mintha az Országháznál azt mondanád valakinek, itt vagyok a CBA-nál" — mondja Zsiga.

Ugyanis a Burgnál is álltunk, csak én ezt nem tudtam. De idegenben mindenki a Sparnál áll.

Történt ugyanis, hogy barátom, Kató Zoltán, aki Másréti Zoltán néven publicisztikát közöl, meghívott Bécsbe. Nekem egy előadást kellett tartanom, Noéminek pedig megnyílt egy kiállítása. Mindkettő a Bornemisza Péter Társaság jóvoltából zajlott, és remekül sikerült, Noémi teljesen elvarázsolta a szíveket és a szemeket emberileg és művészileg egyaránt. Mi közben azért Bécset is megnéztük, miután vasárnap majdnem egész nap aludtunk, kivéve persze az előadás és a kiállításmegnyitó alatt.

Nincs elérhető leírás.

Fénykép megnyitása

Mert az egész út egy kaland volt. Marosvásárhelytől Pestig kevésbé, itt azonban elkezdődött. Ágota, az én jogsis lányom megvárt a reptéren, a Vaze szerinti időben el is vitt a Keletiig, ott viszont nem talált parkolóhelyet, s már azon aggódtunk, hogy nem érjük el a bécsi gyorsot, amikor végül lepottyantott, és rohantunk. Szerencsénk volt, hogy éppen ott mentünk be, ahonnan nem messze állt a hetes vágány. 

A vonatról Noémi felhívta anyósomat, aki Hugóra jött vigyázni. Kiderült, hogy elment a villany. Elvették? Nem vették, ellenben sistereg a biztosítéktábla. Nosza, hívom Szilárdot, aki alszik, mint utóbb kiderül; aztán a deranjamentét (ezt nem is lehet szebben mondani), ám ők nem javítanak, csak a villanyóráig; végül Szabolcs felveszi. Máris megy, intézkedik: a forraló volt a bűnös! Hát ez aztán...

A vonaton végig zsumutolunk: hogy lehet ilyen zsíros, ilyen büdös?! Azt hittük, Magyarország máshol tart..." Addig, amíg Zoli fel nem kiált a pályaudvaron: "Ti cselesek vagytok! A repülőről egy román vonatra ültetek!" Akkor látjuk, hogy ez valóban itthonról jött, így hát csak a szokásos.

Berendezkedünk a Bornemiszánál, aztán elrohanunk Zoliékhoz, aki bécsi szeletet potyol nekünk. Közben felesége, Lili, és lánya, Vera szórakoztat bennünket, bár a ház cicáinak is nehéz ellenállni. Nem is állunk ellen nekik.

Haza az Ubahnnal. Ausztriában még kötelező a maszk a járműveken és az üzletekben, noha sokan nem hordják. Ennek dacára mindenki nyugodt, Bécs távol van Budapest neurotikus lényétől, Zoli szerint mindenkit magába olvaszt. Valami megnyerő kedély érződik a levegőben — elhiszem, hogy ez a kedély tud alacsony és korlátolt lenni, egyelőre viszont a vonzása hat ránk. Zsiga is jól érzi magát itt.

Vasárnap tehát alvás: agyon vagyunk gyötörve. Délelőtt feltesszük a képeket, aztán ágyba dőlünk. Délután aztán izgalom vesz erőt rajtam, s közvetlenül a rendezvény előtt már úgy járok-kelek, mint egy színész, aki elfelejtette a szöveget, s most muszáj valami pótcselekvésbe fognia. De persze minden megoldódik, még Bartis Attila is eljön, aki éppen Bécsben tartózkodik. Noémi szárnyal, repül, sugárzik. Zoli jegyzi meg róla nagyon éles szívűen, hogy pózol, mégsem mesterkélt.

Lehet, hogy egy kép erről: 3 ember, álló emberek és szabadtéri

Kelekótyaságom nem hagyja magát: ott, Bécsben jövök rá, hogy kedden nem indulhatunk, mert nem érjük el a repülőt. Telekocsit foglalok hát, s az utasfelvételt is megoldom a BPT gépéről. Hétfőn jöhet a Schönbrunn.

Ez is Noémi álma: tanítja a szecessziót, kíváncsi a hazájára. De én is kíváncsi vagyok: Rudolf trónörökös tragédiája régóta izgat. Hétfőn tehát Zoli elvisz a kastély elé, mi pedig megvásároljuk a classic tourt, és négy órán keresztül ott bolyongunk és dangubálunk, padon ülünk és kertben imbolygunk, csodáljuk ezt az elbűvölő világot. Nagyon megnyerő, hogy ők is emberek voltak: Sisit bosszantotta anyósa, ezért aztán menekült, amerre látott. Mária Terézia meg feljegyezte a naplójába, hány órát töltött imádott férjével. Nem lehetett kevés, tizenhat gyermeknek adott életet. Hogy közben mikor uralkodott, örök rejtély marad a számunkra.

Lehet, hogy egy kép erről: 4 ember, álló emberek, szabadtéri és emlékmű

Zsiga kijön Schönbrunnba, bekísér a városba, dumálunk. Szeretnivaló ember, megkarcolta az élet. De mint Andrei Pleșu mondta, aki harminc év alatt semmit sem változik, az egy ökör, akit meg sem érintett ugyanaz az élet.

Szombaton megyünk, kedden jövünk,miután a telekocsi kitesz Pesten, és Szöszivel, árgyélus sógorommal egyet pizzázunk; mégis úgy érezzük, számtalan élményben volt részünk. A reptéren a Káli családdal találkozunk, Kinga mondja: "Kétszázötven kilométernyire egy másik világ kezdődik." Pesttől ennyi, Erdélytől sokkal több, minden értelemben. A mi szigetünk azonban máshol van.

Lehet, hogy egy kép erről: 3 ember, álló emberek és szabadtéri

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr217828167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása