Sütő András szomorúsága
Nagy Miklós Kund fényképén Sütő András 45 éves, Miklós 29. Én akkor -1 hónapos voltam.
Valahonnan innen kellene megértenem a Sütő-jelenséget. Gyermek voltam még, amikor a nagy trilógiát bemutatták; később láttam ugyan az első két előadást, de már csak úgy láthattam, mint érdekességeket, nem úgy, mint megtartó darabokat. Ha a diktátor kap még egy kis időt a sorstól, talán én is megremegek, amikor a címeket és Sütő András nevét meghallom.
Akkor "tudtam eszemet", amikor az abszurd darabok jöttek, meg a "kényelmetlen színház". A műszót Boros Kingától tanultam, aki remek könyvet írt erről; nem feltétlenül arra érti, amire én, de talán használhatom arra a színházi korszakra, amely a közönséget sem kímélte. Mert talán ez a legnagyobb különbség az 1989 előtti és utáni romániai magyar színjátszás között: akkor közönség, szerző, színész és rendező együtt rezgett, még pontosabban egyetértően, mondhatni passzívan mozgott egy hullámhosszon; a mai színház már aktív nézőkre számít, akik képesek akár a saját maguk korábbi nézeteivel is szembefordulni. Ezért nem tűnt fel, hogy Harag mennyire átalakította a darabokat, milyen képivé tette őket a szép dialógusokon belül, s hogy még meg is húzta a szöveget: mindent szabad volt, mert minden az elnyomás elleni művészi morál jegyében zajlott, amely egységessé tette a közönséget.
Sütő András nagy korszakában ez a nézet volt uralkodó. Hibátlan érzékkel talált rá azokra a történetekre, amelyekben a magyarság teljesen azonosulhatott a lázadó áldozattal, Kolhaasszal, Nagelschmidt-tel, Szervéttel, és felhőtlenül gyűlölhette Tronkai Vencelt vagy Kálvint. A magyar nyelv és identitás terét egyre szűkebbre szabó diktatúrában úgy áradtak a gondozott, ahogy Csíky András fogalmazott, a Biblia és Tamási között levő replikák, mint a hegyi patakok, s a szépség problémátlan és tiszta formában jelenhetett meg. Egyéb sem volt, mint probléma, a magyarság azonban nem vonatkoztathatta magára: ő tiszta volt, elnyomott, tehetetlen és szenvedő. Ideális állapot.
Többek között ez is véget ért 1989-ben; Sütő András nem véletlenül siratta "a romániai magyarság csodálatos egyöntetűségét". És nem véletlenül reagált olyan zavarodottan bármilyen kérdésre: nem szokta meg, hogy beszélgetésben van, azt még kevésbé, hogy védekeznie kell. Azt persze igen, hogy a hatalmi szervekkel szemben, azt azonban semmiképpen, hogy a "saját magyarjai" ellen. Árulásként élhette meg a nemzedékek áramlását és a saját szabadságvágyát, hiszen 1989 előtt álmodni sem lehetett mindarról, ami bekövetkezett, s ha a diktátor nem bukik meg, a nemzedékek is ugyanúgy hullámzottak volna mindörökkön-örökké.
"Saját magyarjai" — szép és borzalmas kifejezés. Az rejlik mögötte, hogy aki magyar, annak mindig ugyanazt kell gondolnia, ugyanazt kell szeretnie, ugyanúgy kell élnie és halnia. Ha kisebbségi, annál is inkább, hiszen kevesen vagyunk, magunknak ártunk, ha netán különvéleményeket hangoztatunk. Így védekezett a Sütő-darabok révén a romániai magyarság egy úthengeres rendszer ellen, és így vagdosta a lehető legmódszeresebben mindazt, ami 1989 után mégiscsak történt.
A forradalom után Sütő nem találta többé írói hangját, az új valóságokra már nem volt érzékenysége, a problémátlan szép szavak akkor is elvesztették a hitelüket, ha sokan Wass Albert bálványozott életművében megtalálni vélték őket. Problémák kora jött, olyan problémáké, amelyekben az ember nem dőlhet nyugodtan hátra, mondván: áldozat vagyok. A kétosztatú világ eltűnt, már nem olyan egyszerű mártíroknak érezni magunkat, bár sokan mindent megtesznek ezért. Várom azt a vakmerő rendezőt, aki nekivág a Sütő-darabok bálványtalan színpadra állításának (Sebestyén Aba tett már lépéseket ebbe az irányba); várom azt a bátor közönséget, amelyik el bírja fogadni, hogy már nem ugyanolyanok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.