Zsongítsanak el - Féderer Ágnes halálára

Nem volt a barátom, mára mégis az emlékem lett.

Féderer Ágnest 2001-ben ismertem meg, amikor Méray Tibornak köszönhetően a Népszabadságnál tölthettem három hónapot. Zsizsegő, villanyos, szenvedélyes lányként emlékszem rá; egy fiút, aki nálam valamivel később került a szerkesztőségbe, úgy lekapott a tíz körméről, hogy egy forint sem maradt a zsebében, mert az illető Uj Pétert merészelte bírálni.

Lehet, hogy egy közeli felvétel erről: 1 személy

Vörös T. Károly mutatott be a "szobának", amelyben Daniss Győző, Hovanyecz László, Falusy Zsiga, Rab Laci  is dolgozott. Féderer Ági ott ült mögöttem, egyszer beolvasta a cikkét az interjúalanynak — visszaküldeni nem lett volna ideje, mondta, "mert pörgök ezerrel".

Később egy szülinapon találkoztam vele talán a Szimplában; rég volt az is. Akkor már Horvátországban élt, azt mesélte, a tengerparton alszik, szereti a hullámok zsongását.

Aki ezerrel pörög, annak talán a sorsához tartozik, hogy hamar kialudjon. Nem tudom. De amikor ma reggel megláttam a halálhírét, torkomra forrt a szó. Élünk, mert erre születtünk; legalább meghalni ne kéne.

Remélem, elzsongítanak a hullámok, Ági!

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr817866947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása