Hol kell leszállnom - hangoskönyvek és könyveshangok
Ez a Rudolf Péter egy nagy csibész.
Az Előttem az életet hallgatom vele, korábban meg A tizennégy karátos autót hallgattam, és egyik remekebb, mint a másik. Naiv és álnaiv, értelmes és bugyuta, komisz és felületes — minden tud lenni. Ahogy a kis Momó futamait mondogatja ("Amikor elkezdtem anyámat hiányolni, Rosa mama kis követelőzőnek nevezett, és hogy minden arab ilyen, az ember a kisujját nyújtja nekik, ők meg mindjárt az egész kezét akarják. Rosa mama igazából nem ilyen volt, csak az előítéletek miatt mondta, én úgyis tudtam, hogy én vagyok a kedvence. Amikor ordítani kezdtem, a többiek is velem ordítottak, és Rosa mama ott találta magát hét kölökkel, aki tiszta erejéből üvöltve az anyját követelte, és ettől ő valóságos kollektív hisztériarohamot kapott. Tépte a haját, pedig már nem nagyon volt neki, és a hálátlanság könnyei hullottak a szeméből. Kezébe temette az arcát, és csak sírt, de hát a gyerekekben nincs könyörület. Még a vakolat is hullott a falról, na, nem azért, mert Rosa mama sírt, ez csak anyagi kár volt."), az éppen olyan, ahogy az ember elképzeli.
Hülyeségnek hangzik, pedig nem az. Ugyan hogy beszélne egy kis arab fiú Párizsban magyarul??? Az irodalomnak azonban nem ez az utolsó aljassága, ahogy a színháznak sem. Mert ha valamiféle szempontot kellene megállapítani a hangoskönyvek kapcsán, akkor azt mondanám, én azokat élvezem a leginkább, amelyekben az illető az egész könyvet el tudja játszani a hangjával. Rudolf el tudja Hamil urat, Rosa mamát, az egész furcsa félvilágot, ahogy el tudja Anette Laboux-t is meg Privát Eleket. Szervét Tibor körül ott hemzseg az egész gyerekkolónia Emilestül, Kalapocskástul, Kis Keddestül és Gusztávostul. Nagy Natália hangjában benne van A két Lotti minden bonyodalma, és Für Anikó Hrabal minden bolondériáját a torkában hordozza.
A hangoskönyv jobb jelenség a szinkronnál. Egy filmben az ember szívesen hallaná magát Glenn Close-t vagy Al Pacinót, bár be kell látnia, hogy Végvári Tamás például remek. Egy könyv hangját hallja magától, már ha jó a könyv, de az amúgy is elképzelt hang, és ha Rejtő vagy Ajar hangja talál a Rudolf Péterével, akkor elönti a boldogság.
Én különben akkor is örültem, amikor a négyeshatoson Rudolf Péter szólt, hogy melyik megálló következik, és az ajtók merre nyílnak. Valahogy másként szálltam le, ha ő mondta, hol kell leszállnom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.