Ami megvolt, hirtelen nincs - Salamon András Seprődi Kiss Attila-monográfiájáról
Tipikus erdélyi magyar sors — ez jutott eszembe Salamon András könyvét olvasva (a marosvásárhelyi UArtPress kiadásában jelent meg. Szaklektor: Boros Kinga, olvasószerkesztő: Rostás-Péter Emese, borítóterv: Ferencz Anikó). Mert ahogy haladtam Seprődi Kiss Attila életében, azt tapasztaltam, hogy a romániai diktatúra és a magyar közösség szorítása egyaránt megviselte, s míg indulásakor egy tehetséges, kíváncsi, a román színházi kultúrán nevelkedő művész volt, addig pályája végén sajnálatosan magyarrá vált: zárttá, merevvé és sértetté.
A szerző többször idézi az egészet mintegy keretbe foglaló mondatokat: "Meg nem értés és passzivitás között igyekszik az Ember saját létének szükségességét — életének értelmét — bebizonyítani."; illetve: "Nekem csak a magyar ember számára van mondanivalóm."
Ez utóbbi vallomás: borzalmas. S hát még, ha hozzávesszük, hogy egy Caragiale-rajongóról van szó! Ugyan kit érdekel az a művész, akinek feltett szándéka, hogy egyetlen közösség számára beszéljen?! Ám valójában még ennél is szűkebb a szándék, hiszen ilyenkor szokott kiderülni, "ki a magyar?" És már csak az nézheti meg a darabot, az értékelheti kellőképpen. Így merülünk szépen a provincia mocsarába.
Pedig hogyan kezdődött! Salamon András nagy erénye a tőmondatos, világos fogalmazás. A szerkezet áttekinthető, s az olvasó pontos, jól rajzolt képet kap egy vívódó emberről. Váratlan, de revelatív kapcsolódásokat mutat ki: "A fiatalokat fenyegető (lényegében a szerelmet eltipró) álarcos-botos 'kórus' jelenete akár a '90 utáni szentgyörgyi színházban száznál több előadást megért A csoda (rendező Bocsárdi László, 2002) előképének is tekinthető. Seprődi Kiss Attila rendezései csökkentik a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház és a Tamási Áron Színház közti távolságot." (36.)
Ez az 1975 februárjában bemutatott Illyés-előadás, a Dupla vagy semmi értékelése. És több ilyen van, egész sor a tizenhét év alatt, amíg Seprődi a szentgyörgyi színháznál dolgozik. De aztán fokozatosan elvásik a rendező, ami nem meglepő, ha az akkori szorítást és gyötrést (szeku, vizionálások, barátok zaklatása, folytonos szorongás) felszámítjuk. Nagyon keménynek, öntörvényűnek vagy éppenséggel tragikus koboldnak kellett lenni ahhoz, hogy az ember ép ésszel megússza, csak Bodor Ádámnak, Szilágyi Domokosnak, Szilágyi Istvánnak, Vermesy Péternek, Baász Imrének és még néhány embernek sikerült — és időnként milyen áron.
A kitepelülés pedig, akkor, majdnem borítékolható kudarc: Nánay István nagyon pontosan látja: "Attila akkor is belekényszerült a 'nemzeti' címkébe, ha nem volt egészen ínyére. Aki 'onnan' jött, azt a művészi és értelmiségi közeg felcímkézte. (...) Attilának azzal kellett szembesülnie, hogy ha játszottak is Németh Lászlót, Illyést vagy Sütőt, azt kötelező penzumként, tehát rosszul játszották, és nem keresték azt, mit mondhat az adott korban a gondolati dráma..." (96.)
Harag is nagy ellenpélda — rá Seprődi amúgy is ideges a Csillag a máglyán nemcsak általa a Haragénál jobbnak érzett előadása miatt. Én azonban nem hiszem, hogy annál jobb lehetett, nem a passzív áhítozás, hanem Harag színpadképei okán, melyek mindig többet és mást mondtak, mint a túlságosan intelmes és szájbarágós szöveg. De nem ez a lényeg, hanem a sértettség, amely egyre inkább felfalja az embert. És ha mindenki azt várja, hogy "erdélyi magyar" legyél (ma is, holott hol van már a diktatúra!), akkor egy idő után nagyon is érthetően belefáradsz. Ráadásul akkor, 1985-ben, amikor Seprődi áttelepült, még nem volt több látásmód, változó perspektíva. Aki erdélyi magyar, az szenved, ha pedig nem, akkor áruló. Ezzel megküzdhetett egy olyan fiatalember, mint Tompa Gábor volt (őt is többször emlegetik a Woyzeck és a Zoo story kapcsán), egy középkorú férfi már jóval nehezebben.
Seprődi Kiss Attila rácsai — jó cím ez. Egy félresikerült rendezői megoldásra éppúgy utal, mint egy félrecsúszott életre. Az okokat tán mélyebben is fel lehetett volna tárni, a jelenség bemutatása azonban így is figyelmet érdemel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.