Fordítsátok vissza a szavakat - Sütő András szirupjairól

Cselényi Laci az osztálytársam volt, s már akkor tudtuk, hogy a Sütő András unokája. És akkoriban Sütő nem egy író volt a sok közül, hanem valóságos jelkép. A mai sztárok csak népszerűek, de Sütőben egy közösség sorsa összpontosult.

Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat tehát kétfelől is izgatott, már többször belevágtam.

Suto Andras - Engedjetek hozzam jonni a szavakat

Ám a duktus, a stílromantika olyan sűrű, hogy sziruppá áll össze, sehogy sem fogyasztható. A drámák esetében Harag György képi zsenialitása és a színészek alakítása megmenthette a szöveget, itt azonban csak a tobzódó képek vannak. "Jegyzetek hómezőn és porban" — már az alcím túl édes. "Lászlónak szerzett címe, rangja nincs még: néhány öröklött méltósága csupán: családunk hanyatló birodalmának felgyarapítója, anyjának hercege, apjának főhercege, nagyszüleinek grófja, dédatyjának őrgrófja, s ami még reá vár: Szavaink Nagyfejedelemsége. Öröksége hatalmasnak nem mondható — csattogó tehervonatok között egy imbolygó kalitka —, de nyolcszázezer szó-alattvalójával mégis ki nevezné potomságnak?" (5.) Ez a kalitka már egyenesen képzavar, s a gyermeknek ilyen terhes környezetbe való beillesztése mai szemmel fárasztó.

Sokkal jobb az Anyám könnyű álmot ígér, talán a valóság másféle türemkedése miatt.

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér | antikvár | bookline

Egy gyermek nevelése közben lehet fuvolázni, de a huszadik század eleje nem volt habostorta, s a tények ellenpontozzák Sütő rendkívüli hajlamát arra, hogy ne gondolkodjon, hanem áriázzon. Az Engedjétek... Rousseau-ról, Erasmusról, "Darwin Károlyról" szóló passzusai olvastán az ember először ideges lesz, aztán szégyenkezni kezd. 

Talán érthető, hogy egy egész közösség ennyire meghatódott. 1989 előtt Románia sötét volt és szűk, s a szárnyaló metaforák a szárnyalás látszatát is megteremtették, s nem vevődött észre, mennyire nem szárnyalnak valójában. A metafora a mellébeszélés eszköze is lehet, és a kettős beszéd bűvöletében a mellébeszélés is hitelesnek tűnik.

Nem tudom; mindenesetre a szóbeszéd, hogy Harag sokat küszködött a drámák szövegével, megfelelhet a valóságnak. A színpadon nem lehet szóvirágzani: a színésznek helyzetekre, gesztusokra, valóságra van szüksége, s ha neki nincs, mert elég a hangját rezegtetnie, a rendezőnek mindenképpen kell, hiszen ő egy víziót építene fel, ha lenne miből. A lázadást, a barátságot nem elég elmesélni: fel kell mutatni.

Az is látszik ugyanakkor, hogy Sütő stílromantikája hogyan vezetett Wass Albert ürességéhez, és hogyan lett vevő az erdélyi magyarság a nagy szólamokra. Emlékszem, egyszer Kalotaszentkirályon valamilyen gyűlést tartottak, és Benkő Samu hangját rezegtetve szavalt. A végén odajött hozzám egy hölgy, és azt mondta: beh szépen beszélt! Még a h-t is hallottam.

Innen már csak egy lépés vezetett odáig, hogy Sütő olvasói bármit elhiggyenek, ami szépen hangzik, és persze nincs szépség anélkül, hogy a magyarság emlegetve legyen. Valamilyen vésznek kell fölöttünk lebegni, és egy átkos hatalomnak, s akkor aztán nyert ügye van bárkinek, aki ezekre utal. 

"Nagyot érezni mindig könnyebb, mint szembenézni a gondolkodás fáradalmaival" — mondta egy politológus egyszer. Nekünk meg még szövegünk is van arra, hogyan kell nagyot érezni, és nem kétségbevonni a saját érzéseinket, sőt, pompásnak vélt metaforákkal körülbástyázni kagylóban sebzett magányunkat. A valóság már nem is számít, különben is, mostanában mintha ezekhez a túlságosan telt metaforákhoz alkalmazkodna. Cukorbetegek vagyunk, és kétpofára habzsoljuk a krémest. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr3118076610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása