Aki nem Jézus - Konrád György könyvéről
Hosszú nekirugaszkodások után végre elolvastam A látogatót. Sokáig kerülgettem Konrádot, az esszéit mindig szerettem, a regényeihez nem volt kanalam, évtizedeken át ennek sem tudtam nekifogni. Most végre zenélni kezdett a hangja, és magával ragadott.
Hát ez egy jó regény. Magamnak mondom, nem valami spanyolviasz-hangulattal. Olykor Fejesre, olykor Esterházyra emlékeztetett, előbbire a sanyarú világ feltérképezése, utóbbira a felsorolások ereje és fénye révén. Olykor éppenséggel Hrabalra, ha elfogadjuk, hogy a tobzódás a sötétben is tobzódás.
Ma már sok minden mást jelent, mint akkor, homoszexuálisnak lenni nem mindenki szemében különcség vagy bűn, a feleség- és gyermekverés sem oly szelíden problémátlan. De ma is van, és mindenkor lesz egy másik Magyarország, ahol valódi nyomorban élnek az emberek, ahol a hivatalnoki nyomor is nyomor, mert reménytelenség, ahol az, akinek segítenie kellene, unja már a segélykérőket, még ha érzései nem is satnyultak el egészen.
A tizenegy fejezetből álló regény cselekménye nem túl bonyolult, s az az igazság, hogy nem is kompakt. De ma már nem olyan erős kívánság a kompaktság, a cselekmény pedig maga a valóság, az pedig igencsak bonyolult. "Kapuról kapura járok a városnak ebben a negyedében, az elcsigázott és szélsőséges egyformaság szürkésbarna terepén, itt, a pókhálós és bemocskolt félmúltban, se nem új, se nem ódon utcákban – újonnan is rondák lehettek, avultan sem otthonosak, a tér kedélytelen gyűrődései." — olvassuk a Tereptan első alfejezetében. Az egész regény ezeknek a kedélytelen gyűrődéseknek a leltára, felleltározása, alkoholisták és prostituáltak, árvák és elmebetegek, tolvajok és zsarolók, agresszívek és unottak világa — a részvét nagy könyve, mert azt is bemutatja, miért nem érez részvétet az, aki részvétet érez, miféle gondok és előírások gátolják meg abban, hogy végig és mindenki iránt részvéttel tudjon lenni.
"Inni kellene még valamit. Puha hátú öregasszony támaszkodik az egyik kocsma leeresztett rácsának, a másik kocsma még nyitva van. Zümmögő kvarcfénnyel, húspogácsával, manduláskiflivel és alumíniumráccsal, sült hallal és törhetetlen üveggel, sajtos tekerccsel és oldaltükörrel még üzemel a kétkirakatos hűtőszekrény, ez a kórházkék kereskedelmi bálvány, szemben a lengőajtóval, amelyet két barnáspiros rokkant őriz a vámtisztek kikerülhetetlen otthonosságával, mankójukat keresztbe fektetve a küszöbön." Ez viszont az Anonim társulás 4. alfejezetéből való, és azt mutatja meg, hogyan folytatódik az elbeszélő akarata a többiek kívánságában. Itt az az elbeszélés legfőbb nehézsége, hogy valakinek, aki tisztában van minden nyomorúsággal, mennyire el kell tekintenie tőlük, ha segíteni szeretne, és nem Jézus.
Holott Jézus is látogató volt; a párhuzam azonban szánalmas. Emberekről van szó, akik így vagy úgy, de mindenképpen mellésiklottak, és nem is lehetett volna másként. És akárhogy igyekszünk, a miértre nem a szocializmus a válasz, hanem az élet. Sajnos, A látogató ma is érvényes.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.