A falanszter lakói - a státusztörvényről, másként
A státusztörvény a legjobbkor érkezett.
A vadkapitalizmus tombolásakor, amikor fontosabb egy új autó, mint bármilyen szellemi termék, amikor egy művészt úgy ítélnek meg, hogy van-e termelékenysége, amikor a nyomor szégyen, s aki nyomorban él, az a legszégyentelenebb. Kit érdekel már, hogy a tanár közalkalmazott-e vagy sem? Ha úgy vesszük, régen nem az,
hiszen régen nem úgy tekint rá a társadalom nagy része.
Nem kreativitást várunk el a gyermekeinktől, hanem sikert, nem azt, hogy szabadok legyenek, hanem, hogy tökéletesen beilleszkedjenek egy meglévő struktúrába. "Legyen alispán Békés megyében", mint Szálinger Balázs mondta egyszer, érzékelhető öniróniával.
Szabad pedagógusok nem erre tanítanak, hanem gondolkodásra. De kinek kell a gondolkodás? Aki beilleszkedni akar, az nem gondolkodni.
Így hát a legjobbkor érkezett valóban. A falanszter beérett, elsöpörte lakóit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.