Henger alakú kulcsra nyitom - Cselényi Béla kötetéről
"a hóhullásban vagyok otthon / a fagy se bánt / csak legyen / ropogó tűzhely-origó / még az ünnepre se tartok nagy igényt / átadom azt a pokróctulaj / betakargató felnőtt bagázsnak / ünnepeljenek ők / én meg csak aludjak / tömött fotelek közt / egyméteres befőtt" (69.)
Cselényi Béla Ágrólszakadt ars poetica című versének zárása azt a "csönddel övezett" alkotót mutatja, akiről Báthori Csaba is beszél a kötet szép fülszövegében. Ő az elismerés csöndjére utal, a vers beszélője viszont arról a csöndről ír, amelyre szüksége van. Nem az "egy kis független nyugalmat, / melyben a dal megfoganhat" csöndje ez, a Brassai utca 1. szám alanya egyszerűen lenni kíván, figyelni, ahogy megtörténnek vele a dolgok, megtörténik vele az élet.
Fotó: Parnasszus
"a válás büdös mocsarát / az iszákosság áporodott ingét / a sorskérdések tömött tokáját / boncolgatni másokra hagyom" — kezdődik a vers, és a kötet igazolja ezt az ars poeticát. Máshogyan látja az életet Cselényi Béla, a réseibe menekül. Vagy nem is ez a jó szó: eleve ott van, a résekben. "Bronzvasárnaponként általában Mókusékhoz megyünk, / Mókusék faburkolatú lakásába." (Bronzvasárnap — 108.) Ez már az a hang, amelyet Szőcs Gézától is ismerünk, s egy ég fölötti Kolozsvár tartozéka. "a moziból kidobtak egy könyvjelzőt / azon nyolc egyforma gyúlékony színész / tornyosult egymás fölött // milyen irdatlan nagy az álomgyár / ahol egy pillanat alatt / három könyvjelző történik" (117.) A látásmód különleges, a tárgyak ihletik meg: az olvasónak Tolnai Ottó is az eszébe jut a maga felsorolásokban zenélő fantazmagóriáival.
A nagy költészet lebontása történik itt, ezért is rokonszenves ez a kötet. Sokan felvesznek egy óriási arcot, aztán formásan vagy formátlanul, de rendkívül jelentőségteljesen beszélni kezdenek, az ember szinte látja, ahogy előbb körülpillantanak, vajon mindenki figyel-e rájuk. Itt eleve másról szól a tekintet: "Kába Kolozsvár ablaka vak volt, s tompa szögénél / mély politúrral állt ama régi barna fatárgy. / Fordul az utca, ott van a raktár, s ott a bejárat / inni a málnát szódával pár baniér'." (Brassai utca 1. szám — 38.) Kezdetben észre se vesszük, hogy ezt biz az antikok írták.
Ezt a verset különben Balla Zsófinak és Báthori Csabának ajánlja a szerző. Arra a helyre én is emlékszem, elvégre mint Zsófi, én is kolozsvári vagyok, ha más nemzedék szülötte is. De Király Farkas, a könyv szép borítójának és tipográfiájának tervezője sem az ő nemzedékük, inkább az enyém. Mégis mindkettőnk számára otthonos kötet ez, az elveszett, mégis megmaradt ifjúság kötete.
Ám a Brassai utca 1. szám mindenki számára otthonos lehet, éppen apró tárgyainál és különös ötleteinél fogva. "A boldogság kulcsa henger alakú." (A boldogság kulcsa — 121.) Nem tudom, milyen alakú, de a boldogság, akárcsak a fotel, többször előkerül. A fotel a kényelem szimbóluma, de a benne alvó befőttel már valami más, valami élő és érő és alvó és szervetlenül is szerves, és bensőséges.
Cselényi Béla látásmódja gondolkodásra, viszonyulásra késztet, annak megkérdezésére magunktól, hogy mi is a világ. Sok helyet hagy az olvasónak, engedi dolgozni a képzeletet. Szálkás, mégis barátságos, átkaroló, mégis gyötrődő versei szépek, törékenyek, erősek.
Én a Brassaiba jártam, Cselényi Laci osztálytársam volt. Nem tudom, mi van vele, de többször voltam náluk a Brassai utca 1-ben. Még elemiben történt, aztán másik iskolába került, majd pedig Pestre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.