Mire elég a szeretet? - az Elfogy a levegőről
A jelenet, amelyben a tanárnő egyedül marad, mert az igazgatónő bejelenti, hogy a fellebbezés miatt bármikor jöhet egy szúróvizsgálat, és a munkanap 8-tól 4-ig tart, a kollégák pedig sértetten vagy sajnálkozva, de magukra hagyják Anát, olyan, mint a Volt egyszer egy Amerikában az, amikor Noodles visszatér a Deborah elsiratásából, és Max meg a többiek a kávéjukat kavargatják: a fenyegető csöndben csak a kiskanalaknak a csészékhez koccanása hallható.
Az Elfogy a levegő jó film: feszes, szépen kamerázott (operatőr: Táborosi András), drámai. A színészek is kiválóak, Krasznahorkai Ágnes éppúgy, mint Skovrán Tünde, Lőrincz Ágnes, Bölönyi Zsolt, Dimény Áron, Sándor Soma Tompa Eszter vagy Bokor Barna. A súlyuk persze eltérő: Bokor csak egy arc a képernyőn, hiszen Ana külföldön dolgozó férjét játssza, Lőrincz Ágnes pedig Ana anyját, akinek alig néhány jelenete van, az egyikben csak fekszik a kórházi ágyon.
Fotó: Youtube
Mint látható, Ana kezdettől egyedül van, bár eleinte még megbecsült tanárnő, akit a kollégái és a diákjai egyaránt szeretnek, legalábbis a többségük. Hogy ez a szeretet mire elég, és hogy mennyit kopik, amikor a tapló apuka (Bölönyi Zsolt) feljelenti a tanárnőt a Teljes napfogyatkozás miatt, amely Rimbaud és Verlaine, tehát két költő homoszexuális szerelméről szól — az Elfogy a levegőnek tulajdonképpen ez is a tárgya. Meg a demokrácia határai is: minden szülő beszólhat, reklamálhat, "érthet hozzá", holott nyilvánvalóan azt sem érti, amit értenie kellene: hogy a fia nem focizni szeretne, hanem színjátszani.
A kollégák végül elmaradnak Ana mellől, a szikkadt szigorúak meg a diplomatikusak egyaránt (ők is remekek, Tordai Tünde Tekla, Szász Anna és Fülöp Beáta), csak Márk (Dimény Áron) maradna mellette, őt azonban menesztik. Viktor (Sándor Soma), a tompafejű apuka fia tart ki mellette csupán, de hát ő édeskevés, morális ölelésnek sem teszi meg, s ő sem egyedül az apjával küszködik, egyik osztálytársa féltékenységből elüldözi a Helga (Kovács Kata Milla) házibulijából.
Skovrán Tünde igazgatónő-alakítása és Krasznahorkai Ágnes Anája külön kiemelendő: mindketten visszafogottan, egyszerűen, eszköztelenül és hibátlanul alakítják az egyre hatalomhűbb, mert karrierista igazgatónő, illetve a konokul lázadó, visszafogott, zárkózott, makacs tanárnő szerepét.
Ez a film természetesen nehezen kerülheti el a Holt költők társasága nagy előképét. Itt is egy másféle tanár, itt is színjátszócsoport, itt is egy sötét apuka. Itt azonban a tanulók nem állnak fel a padra: más reflexek között szocializálódtak, a vallatás is másként zajlik. A másféle tanár sem Mr. Keating, s ez maga a tragédia: egyetlen lapot sem kell kitépni a tankönyvből, egyetlen nagy piálást vagy mindenféle szökéseket abszolválni, itt már egyszerűen egy másféle gondolat is baj.
A film vége lehetne erősebb, a puszta utalást a kezdeti jelenetre nem éreztem meggyőzőnek. Meg azt sem, hogy mintha Romániában is játszódna, meg nem is, valahogy világok fölötti, miközben realista igyekszik lenni. Így nyilván egyszerűbb volt leforgatni, de nem tudom elképzelni, hogy legalább a románóra foszlányai ne hallatszanának ki, vagy legalább az apuka ne emlegetné az egy n-es Ana vélt vagy valós etnikumát.
Talán csak nem figyeltem eléggé. Az azonban biztos, hogy lehet ezen a filmen fanyalogva gúnyolódni, mintha nem is lenne olyan nagy dolog, amiről szól. Én viszont azt hiszem, minden film magában hordja a nagy-ságát, és ha legyintünk, vagy a film nem jó (itt nem ez a helyzet), vagy a gúnyolódó nem ért vagy nem akar érteni valamit.
Moldovai Katalin szép munkát végzett. Remélem, a következő filmje még ennél is erősebb lesz. Ezt kívánom is neki, mindannyiunk érdekében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.