A józanság mellett - a Parászka Boróka-jelenségről
A Parászka Boróka-jelenséget két okkal lehet magyarázni: egyfelől a szűk magyarsággal, másfelől Parászka Boróka személyiségével.
Évek óta álmélkodom, hogy a (marosvásárhelyi) magyarság többé-kevésbé prominens képviselői attól rettegnek, hogy egyetlenegy ember "tönkreteszi" a magyarságot. Olyan műsorok készülnek, amelyek nem férnek bele a magyarság őrzőinek szűk szemléletébe, s így aztán megromlik valami, ez a romlás pedig attól az egyetlen embertől ered, aki ezeket a műsorokat készíti.
Mert Parászka Borókával az a gond, hogy ez a szűk magyarság sehogy sem tudja lenyelni — mint ahogy sok mindent nem tud lenyelni, leginkább azt, hogy kétségbe vonják mindazt, amire ez az egyre porózusabb közösség építi közösség-mivoltát. Az utóbbi évtizedekben, amikor az erdélyi magyarság Orbán Viktor személyében valamiféle Csaba királyfira bukkant, őt csak hódolat illeti meg, nem bírálat: az utóbbi évtizedekben mindaz, ami Magyarországon állami állapot és gondolat, Erdélyben is teljesen és kritikátlanul elfogadottá vált.
Másfelől: Parászka Boróka személyisége, ez a kényelmetlen és lázadásában gyakran éppolyan árnyalásra képtelen személyiség. Részt vettem néhány vitában vele, és többször tapasztaltam, hogy hajlamos zárttá és türelmetlenné válni. Nemcsak "élőben", ami természetes, hiszen mindannyian elveszíthetjük önuralmunkat, hanem írásban is, amikor az ember könnyebben távolodhatna önmaga hiteitől.
Könczey Elemér karikatúrája
Nehéz erről beszélni most, hiszen miközben sokan árulóként tekintenek rá, mások viszont hősként kezelik. Bizonyos értelemben hős is, hiszen Marosvásárhely mellett egy faluban, a marosvásárhelyi magyar közösségben dolgozva az embernek nemigen van lehetősége szabadságra, s a belső szabadság nem mindig elég, főleg, ha az illető önvértanúságra is hajlamos. Mindig mást képviselni egy olyan közegben, ahol már egy sálból készített karácsonyfa vagy egy másféle riporter is kiveri a biztosítékot: nagyon nem könnyű.
Ám ha úgy tekintünk a "hősre", mint aki tévedhetetlen, akinek mindenben mindig igaza van, és mindig meg kell védenünk a gonoszokkal szemben, akkor megint nem vagyunk jó helyen. Parászka Boróka éppolyan ember, mint bárki más, lobbanékony és kényelmetlen személyiség, akinek kétségtelen intelligenciája és bátorsága mellett immár szerepkényszere is van, mint mindenkinek, aki ennyire körülhatárolja a szerepét. Az sem jó, ha ő a Főgonosz, de az sem, ha ő a Főhős. Ha meg szeretnénk őrizni a józanságunkat, akkor nem köteleződhetünk el, csak a józanság mellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.