Énekelnek, ahogy a cenzúrájukon kifér
"Mondd meg, hogy imádom a drága nőket, ha arra jársz, / Mondd meg, hogy nem tudom feledni őket, ha arra jársz, / Nézz le a nagyhídról a vén folyóra, ha arra jársz..." — énekelték gyerekkoromban a Marica grófnő híres bonviván-áriáját.
Az eredeti természetesen úgy szól: "Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket", "nézz le a Lánchídról a vén Dunára". Az a rendszer azonban, melyet a különféle fogalmi aggályok miatt a Rettenetes Réz Úr rendszerének fogok nevezni, úgy képzelte, az az akárhány elvetemült magyar majd jól felforgatja a történelmet és a geopolitikát, ha meghallja ezeket az iszonyú neveket.
Illusztráció: Toonpool
Minden Rettenetes Réz Úr paranoiás, akár egyedül van, akár egy szimbólum, melybe a rendszer lényege sűrűsödik. "Szép érted élni, érted halni / te hős magyar hazám!" — ezt is úgy énekelték, hogy "te drága, szép hazám!" Mindenki pontosan azt gondolta, amit nem lett volna szabad gondolnia.
Könyvfóliázás, kiállítástiltás, művészettörténet-kivevés mind ugyanide tartozik: megteremtődik az ellenségkép, és szűkül a gondolkodás. Rettenetes Réz Úr pedig ül az odújában, és azon töpreng, még mit találhatna ki.
Ez egyáltalán nem biztató. Akkor sem volt könnyű szabadulni, holott jegyre kaptuk már a levegőt is, és sokkal nagyobb volt a közmegegyezés a rendszer tűrhetetlenségét illetően. Most sokan egészen jól élnek, akkor mennek akárhová, amikor csak akarnak, senkit nem vihetnek be, nem pofozhatnak fel, és a lakosság irdatlan nagy százaléka csont nélkül bevette az ellenséges Nyugatról szóló meséket, mintha valójában soha nem is vágyott volna másra, csak nagyobb fényűzéssel és szabadsággal arra, amitől megszabadult.
Vigyázat: a választóvonal nem az értelmiségi. Nem azok hitték el, akik nem értelmiségiek. Évek óta elkeseredetten figyelem egy publicista pályáját. Fiatalkoromban az eredeti látásmóddal alkotó rendezőket védte, ma teljesen olyan, mint egy propagandista, a múltkor az egyik agymosó műsort dicsérte nagy lendülettel. Vagy eszünkbe juthatnak azok a rendezők, színészek, operatőrök, akik lelkesen hozzájárultak az SZFE szétveréséhez.
A burrogó butaság olyan, mint valami fekete felhő, nagyon sokakra ráborul. Frusztráltak, karrieristák, helyezkedők, cinikusak — mind ott vannak alatta, nem is akarnak máshol lenni. A Csipikében kinevetik a Rettenetes Réz Urat, de úgy látom, ez az idő még messze van. Cenzúrázott áriákat fognak énekelni, és még büszkék is lesznek rá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.