Félelemkatalógus - a pedofilok ügyéről
Ebben az egészben, ahogy sokan viszonyulnak a pedofil-botrányhoz, többféle félelmet érzek. Az első talán a hit félelme, ti. hogy akiben hiszünk, az nem lehet bűnös, következésképpen, ha a számunkra rokonszenves rendszer köztársasági elnöke tévedett, akkor: nem tévedhetett. Ez aztán összekapcsolódik a különféle összeesküvés-elméletekkel, melyek szerint senki nem bűnös, ezt csak a rongy ellenzék állítja, illetve a mifelénk még mindig népszerű műveltség = erkölcs egyenlettel; olyan bejegyzést is láttam már, hogy Novák Katalin valamikor Mécs Lászlót szavalt, lemondása tehát elfogadhatatlan.
Külön kell említeni az imaláncok jelenségét. Ez a vallás mindig meglévő porhintési potenciálja. Együtt imádkozunk, s akkor azt hisszük, minden bűn eltűnik. Azzal áltatjuk magunkat, hogy így az áldozatok is jól járnak, a bűnösök is, és főleg mi: imaláncra mentünk, bűnösök tehát semmilyen értelemben nem lehetünk. Hogy az áldozatoknak egy ima annyi, mint holt lovon a patkó, hiszen bántalmazták őket, gyógyulásuk évekig tart majd, és nem "múlik el", mint egy gyomorfájás, az senkit nem érdekel. Annál inkább viszont az, hogy így jól eggyémossuk a bűnöst az áldozattal, és Krisztusnak képzeljük magunkat.
A másik az iszapos patriarchátus félelme. Olyan jól megvoltunk annyi ideig azokkal a közhelyekkel, miszerint "ha a gyermek rendesen viselkedik, nem történhet semmi baja", "aki tisztességes, annak nincs mitől félnie", "a felnőtteknek fogadj szót, kisfiam", "egy férfi nem sír", vagyis ezekkel a felülről-lefelé közhelyekkel, hogy most teljes mértékben meg vagyunk lepődve, ha bebizonyosodik, mennyire üresek voltak. De még mindig nagy a kapálódzás, Bedő Imrét hívják meg, hogy mondja már el, milyenek a férfiak, és ezzel szemben milyenek a nők. A "szemben" nagy szerepet játszik a szemléletben.
A harmadik a többség félelme. Sokan hörögnek, hogy "minden filmben kell lennie egy melegnek", s ha az ember "kiszámolja", még mindig nem az a normális, ha a normálisat a többséggel azonosítjuk. Szóval egyáltalán nem kellene félni, de rettegnek. Bizonyára úgy érzik, megváltozott, sőt, összeomlott a világ, holott inkább csak változik, de még messze van a megváltozástól.
Ha a hit egy bűntelen mi-ben nyilvánul meg, akkor a pedofilok nem ennek a mi-nek a része: íme, a bűntelen közösség visszaüt: nem engedi meg, hogy a bűnről a maga konkrétságában beszéljünk, úgy, mint ami minden közösségben előfordulhat, hiszen másként nem is beszélhetünk kereszténységről.
Talán az is szerepet játszik, hogy a vallás maga egy felülről-lefelé világ sokak szemében. Jézus neve szépen hangzik, de az a "mellett-ség", amelyet hirdetett, nem sok szívbe lopakodott be. A felháborodott rettegők népe militárisan képzeli ezt is: fent Isten dörög, lent a bűnösök bűnhődnek. Vagyis ők, nem mi.
Nagyjából, azt hiszem, ennyiben foglalható össze az, hogy sokak előtt miért nem világos ma sem, miért bűn a pedofília, és miért kellene lemondania azoknak, akik ezt nem értik, holott korábban folyton úgy beszéltek, mintha értenék.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.