Tükröt tart az állításainak - Sausic Attila könyvéről
Sausic Attilát immár majdnem húsz éve hordozom magamban. A Holmi 2007. júniusi számában megjelent Maigret nyomán a világ című írását ugyanis folyamatosan újraolvasom: tetszik a kiegyensúlyozottsága, a világos szerkesztése, a tárgyilagossága. A szerzőről azonban semmit nem hallottam, amíg meg nem láttam a Facebookon Félhold Németországban — Az iszlámról és a muszlimokról című kötetét, Garaczi László segítségével fel nem vettem vele a kapcsolatot, és könyvcserébe nem kezdtünk.
A Félhold ugyanazokat az erényeket csillogtatja, mint a Simenon-esszé. Ma már, a lelkes elvakultság korában, már az is üdítő, hogy valaki nem így vagy úgy akar látni, hanem előbb szemügyre is veszi, amit látni szeretne, és még akkor is megpróbál eltekinteni a különféle előítéletektől. Annak, aki könyvet szeretni írni egy égető problémáról, óvatosan kell bánnia a szubjektivitásával.
Fotó: Könyvmarket.hu
Nos, Sausic Attila — akinek egyszerűsödött a neve a Maigret óta — óvatosan bánik vele. Minden angolul és főleg németül olvasott szakirodalmi tételnek körültekintően ered a nyomába, minden eseményt és jelenséget józanul elemez. A Félhold nem a "közöttünk semmi különbség, és az is elenyésző" szempontjából íródik, és mondanom sem kell, még kevésbé a "minden muszlim gyilkos gazember" látásmódjával.
Ezt a tanulmánykötetet tehát csak az vegye a kezébe, aki hajlandó gondolkodni, ami ma különösen azt jelenti — és talán sohasem is jelentett mást —, mint hogy elszakadunk az előítéleteinktől, és mérlegre tesszük az érzelmeinket. Sausic nagyon alaposan elmélyedt az iszlám kultúrában, noha természetesen nem vált orientalistává. Azt tette, amit egy tisztességes publicista tehet: feltárta a forrásokat, a helyén kezelte az információkat, és szabatosan, pontosan megírta, amit gondolt.
Ettől aztán több is lett a könyv, mint puszta publicisztika, valahogy úgy, mint a Hidegvérrel esetében: a rövid mondatos, világos, mondhatni szívós írásmód világszemléletté teszi a publicisztikát, egyfajta crédóvá. Talán annak következménye ez, hogy Sausic drámai szerző: elolvasunk egy bekezdést, aztán egy "azonban"-nal megyünk tovább. Minden állítás egy másik tükrében érvényes csupán.
A hagyomány és a Bevándorlás és integráció című rész inkább elméleti, míg az Esettanulmányok sokkal konkrétabb, valóban újságírói teljesítmény. S a keret a maga emelkedetten gyakorlatias hozzáállásával megnyugtatja az embert a félelmeiben. De nem engedi nyugodni: "...a nyugati társadalom nem hagyhatja szó nélkül mindazt, amit a könyv igyekezett bemutatni: a nők diszkriminációját, az antiszemitizmust, a homofóbiát, a véleményszabadság elutasítását, általában pedig egy elveivel ellentétes hagyományt ápoló párhuzamos társadalom kialakulását. A megértés nem helyettesítheti a kritikát, a tolerancia nem tűrheti az elfogadhatatlant." (266.) Talán inkább úgy fogalmaztam volna: "a megértés nem helyettesítheti az elemzést", hiszen maga Sausic ezt műveli egész könyvében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.