Egyszerű kapcsolat - a Petőfilm kapcsán
A művészet az a terület, ahol a patkányok is repülhetnek.
Nem sok kedvem van megnézni a Petőfi-filmet, de be kell látni, hogy a közösségek történetekben formálódnak, s a magyarság egyik kedvenc története a költő élete: erkölcs, művészet és magyarság együttmozgását érzékeli benne.
Kép: Török Szilvi varázslatos pecsétjei
Gyermekkoromban a dákokról meg a román fejedelmekről készült filmeket néztük. Burebistától Mihai Viteazulig mindegyik hős volt, egyben kedves, igazságos és természetesen kiválólag dák vagy román. A történet a többé-kevésbé ismert történelmi eseményeken alapult — dák-római háború, Rovine-i csata, Vaslui-i csata, Călugăreni, Mihai bevonulása Gyulafehérvárra, meggyilkolása —, és nagyszerű színészek játszottak bennük. A lényeg azonban nem a nagyszerűségük volt, hanem hogy azt játszották, akit és amit.
Noha erkölcs és művészet vagy szépség egybeesését hirdették (egyik-másik színész valóságos dalia volt, például Amza Pellea, aki Mihai Viteazult formálta meg), a filmek célja nem a művészet volt, ha Fellinit vagy Leonét, Enyedi Ildikót vagy Radu Judét művésznek nevezzük. A cél az volt, hogy a nép lássa: a románok nagyszerűek, hiszen lám, milyen alakokat adtak a történelemnek. És persze elsők: a Mihai-film azt is bizonyítani kívánta, hogy ő, aki egyesítette a román fejedelemségeket, Erdélyt is annak tartotta.
Sajnos, a művészet összetettebb dolog annál, semhogy ki lehessen jelenteni, hogy ami propaganda, az nem művészet: Orwell szerint, akinek értékében tán megegyezhetünk, minden irodalmi mű propaganda. A színészek pedig nem várhatnak ki tudja, meddig, amíg egy nagyon egyirányú rendszer el nem búcsúzik, és fel nem szabadulnak — ha egyáltalán vágynak erre.
Rákay Philip persze nem ilyen összetett lény: pénzt kíván, és megtalálta a felemelő témát: Petőfit. Petőfi mindenre jó, hiszen van egy réteg, amelyiket a világ sűrű kincséért sem lehet meggyőzni művészet és morál bonyolult kapcsolatáról, és egy másik, amelyiket pedig arról képtelenség, hogy művészet és magyarság nem rokonértelmű szavak. Ez a két réteg több helyen átfedi egymást, a kamarillá pedig, amely használja a művészetet, pompásan hivatkozhat rájuk. És mindig akadnak, akik alig várják, hogy használják őket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.