Indulat ír igazságot - Kemény Lili könyvéről
A kivételezett családok gyermekei kétféle utat választhatnak: vagy természetesnek veszik, elfogadják, és így élik az életüket, vagy egész életükben harcolnak a szüleik ellen — miközben a család egy eleven, lüktető Stockholm-szindróma, azzal ejt rabul, amivel megsebez, meggyötör, de meg is formál egyben.
"Kemény Lili" a második úton jár. Ezt mutatja a regény címe is, a lezáró párbeszéd is, melyben Mikes kijelenti, hogy halott író akar lenni. Azért tettem idézőjelbe a nevet, mert minden olyan név ellenére, amelyet ismerünk, egy regény beszélője mégiscsak megkonstruált figura, noha természetesen sokat kölcsönöz a valóságból. A könyv sikere is ennek tudható be többek között: a mondhatni vad autófikciónak. "Kemény Lili" mindent el akar mondani, óriáscsecsemőként az egészet, a szülei és a húga alkatát, a szeretőit és a máséit, gyötrelmeit az életkeresés folyamán, az SZFE tanárait és az egyetem elfoglalását, szeretkezéseit és kielégíthetetlennek látszó erotikus étvágyát, amely szintén az egyvalakihez ragaszkodás félelmeiből fakad.
Fotó: Moly
Hatalmas könyv. Még az autófikció típusába illeszthető regények között is vakmerő és fokozottan hiteles: pőrén vagdalkozik. Ezért értem meg azt, aki nem szereti: ijesztő ez az őszinteség: mintha mindent kimondana, és ez természetesen cseppet sem tűnik méltányosnak vagy igazságosnak, főleg attól, aki kívülről kivételezettnek látszik. Az elbeszélő szempontjából azonban nagyon is hiteles, ennek az elbeszélőnek a tétje ugyanis nem méltányossági vagy esztétikai, hanem egzisztenciális. Olykor bele is rázkódik az ember: "Sokszor meséltek egy táborról, amit Gyergyószárhegyen szerveztek, mikor még hazafias buli volt kultúrát csempészni a határon túli magyarokhoz." (27.)
Éppen ezért, az egzisztenciális tét miatt, kissé naivnak érzem azt a távolítási kísérletet, amely abban nyilvánul meg, hogy "Lili" időnként nem egyes szám első személyben beszél. A történet, amelybe belefogott, a lehető legmélyebb értelemben egyes szám első személyű. De hát mindannyian védekezünk valamiképpen.
Az elbeszélőnek nehéz a szüleivel azonosulnia, ezért tűnik gyakorlatilag bármi jobbnak, mint a család. Ami nem azt jelenti, hogy azonosulni is tudna bármivel: a szétszálazhatatlan szerelmi szálak éppúgy tanúskodnak erről, mint az SZFE-n a tanárokban való reménykedés, majd az elvetésük vagy legalábbis a folyamatos felmérésük.
Amikor pedig végre akad valami, amiben hinni lehetne, ti. az SZFE beszántása, akkor nem történik meg az, aminek meg kellene történnie. A magyar értelmiség végtelenül naivnak tűnik: miközben diktatúrát kiált, úgy viselkedik, mintha nem az lenne, mintha ebben a helyzetben lehetne még bárkivel is tárgyalni. Ez a könyv talán legkeserűbb része, s az olvasó megérti belőle, miért van továbbra is az, ami van, illetve miért nincs meg a reménye sem, hogy más legyen. Nincs közösség, nem is hagyják, hogy legyen, nem valami sötét hatalom nem hagyja, hanem az, hogy éles helyzetekben is az egyik a rektori jogait hangoztatja, a másik a feminizmusát lobogtatja, a harmadik a tanári elveit védi. A mai napig ez történik: apokaliptikus "tűrhetetleneket" kiabálnak, aztán elkezdenek elemezni. Sokan még retorikailag sem képesek következetesnek lenni. Közösség kellene, de nincs: a jogos indulat is hamar atomizálódik.
Fotó: Litera
"Másnap éjjel mégis átmentem D.-hez. Kemény volt és hideg. Demonstrálta, hogy már nem szeret. Meghízott, üveges volt a szeme. Úgy éreztem, két kezével átéri az egész derekamat, pedig kiskezű. Ettől szélesre lapított gilisztának éreztem magam. Összevéreztem az ágyát. Év végén Balázzsal mindig írunk egymásnak egy hosszú levelet. Az azévi levelemben úgy hazudtam, hogy szétfeszítse az igazság." (146.) Az egész Nem-re érvényes az idézet utolsó mondata, amely persze nem működne az előző mondatok nélkül. Az ököllel az arcunkba vágott igazság nem a teljes igazság, de igazság, és ereje van.
Jelentős könyvnek érzem a Nem-et. Indulata révén teljesen igazságtalan, és mégis forrón igaz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.