Úgy elmegy, hogy vissza is jön - a szatmárnémeti társulat Kriplijéről
Távolról az Ibusárra emlékeztet A kripli: emberek, akik nevetségesnek és kisszerűnek érzik az életüket, meg szeretnék mutatni magukat, de nem tudják.
Mert ahol élnek, Inishmaan szigetén, ott nem is tudhatják. A közösség kicsi és provinciális, a csípőficamos fiú egész nap olvas és a teheneket fixírozza, így éli meg az álmait. No meg szerelmes a közönséges, durva Helenbe, aki agresszivitásával próbálja megvédeni magát attól, hogy mint minden apró és provinciális közösségben, itt is az a legnagyobb élvezet a férfiak számára, ha a tilosban elővehetik.
Poszet Nándor, Nagy Csongor, Budizsa Evelyn, Gaál Gyula, Rappert-Vencz Stella
Csámpás Billy azért álmodozik házon kívül, mert két "álnénikéje" egyszerűen agyonnyomja a szeretetével. Nekik meg azért kell agyonnyomniuk, mert a szülei nem sokkal Billy születése után öngyilkosok lettek. Mint kiderül, őt a falu hírmondója mentette meg.
Az egyik álom valóra válik: Billy eljut a filmesekhez, akik forgatni jöttek a szigetre, sőt, még Amerikába is. Ott azonban végül mégis úgy döntenek, hogy egy ép színésszel játszatnak el egy kriplit, s így Billy visszatér a szigetre, ahol viszont jóval nagyobb ajándékot kap, mint egy szerep. De nem ez az utolsó fordulat.
Budizsa Evelyn, Szabó János Szilárd
Fotók: Ilovszky Béla
Bélai Marcel vendégrendezőnek az a legnagyobb erénye, hogy miközben folyton távolít, a dráma mégis megtörténik. Az előadás tele van ironikus gesztusokkal, kívülről adják be a kellékeket, a nénikék robotszerűre vannak véve, Bobby, a motorcsónakos, aki Billyt is elviszi a filmesekhez, rekedten beszél, a hírhozó Mamusát egy nagydarab férfi játssza, a díszlet laboratóriumra emlékeztet, a jelmezek sem teljesen "sziget jellegűek" stb.
Sok az intertextualitás: az álnénikék A kopasz énekesnő legendás kolozsvári előadására emlékeztetnek, Helen egyszer Madonnára emlékeztető alakot ölt, és úgy is mozog, Billy Kafka Amerikáját olvassa, a Mamust alakító Diószegi Attila rágyújtana a "Jaj, cica" kezdetű slágerre, elvégre ő játszotta Bóni grófot Keresztes Attila sepsiszentgyörgyi Csárdáskirálynőjében — ez különben nem szerencsés ötlet szerintem, nincs kifutása; a szünet közeledtével minden szereplő felsorakozik a színpadon, jellemző mozdulatát ismételgeti, és kifelé mutat, és így tovább.
Remek a zeneválogatás: mindegyik szám pontosan betalál, s a Billyt játszó Szabó János Szilárdnak és a Helent játszó Budizsa Evelynnek egyaránt gyönyörű a hangja.
https://www.youtube.com/watch?v=88sARuFu-tc
A színészek egyébként is nagyon jók. Bogár Barbara és Rappert-Vencz Stella belevisznek a hangulatba, ahogy ott takarítanak és morcoskodnak, miközben leülünk; Nagy Csongor komikus, fontoskodó hírmondó — az arany szíve nemigen látszik, de ez bizonyára a dráma, azaz Martin McDonagh apró hibája —, Gaál Gyula a közönséget is megőrjíti az örökös mentolos cukorkáival meg sárga nyiminyamijaival, Nagy Orbán raccsoló és félszemű német doktor a maga szélesvállúságával, bőrdzsekiben és mereven, Poszet Nándor ijesztően nevetséges és elvágólagos a motorcsónakjával.
Budizsa Evelyn átváltozóművész. A kolozsvári Vadásztársaság óta nem is láttam ilyent: ott Györgyjakab Enikő változott szép nőből szánnivalóvá, itt Budizsa lesz közönséges falusi libából gyönyörű vamp, aztán ismét visszazuhan, hogy megint felíveljen. Szabó János Szilárd pedig gyermeki ártatlanságot visz a különben éles eszű, művelt kripli alakjába.
Ez volt az első előadás, amelyre az idei Bukfeszten elmentem, és nagyon jó élménnyel tértem haza. Nemcsak a szatmárnémeti társulat, hanem a Metropolis színház jóvoltából is, amely látható helyre illesztette a feliratot, így Ema is követni tudta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.