Elkeseredés és árnyalás - a magyarországi állapotokról
Azon tűnődöm, vajon mikor változott meg annyira a diktatúra és a forradalom értelmezése Magyarországon, hogy már hónapok óta azt kell bizonygatnom közelebbi és távolabbi barátaimnak, hogy két malomban őrölünk. Ők ugyanis, sokan közülük, folyamatosan Magyar Péter nyilatkozatait és gesztusait vizsgálják, én pedig azt állítom, hogy aki vizsgálódik, az nem kétségbeesett. Az egyik nagyszerű ember ma is azzal kezdte a hozzászólását: "nagy szurkolója vagyok a rendszerváltásnak, de..." Ezt a de-t kellene megértenem.
Mert hát nem értem. Tényleg azt tapasztaltam, hogy aki kétségbe van esve, mert egy szörnyű rendszerben él, az változtatni akar, bármi áron. Belátom természetesen, hogy a diktatúra értelme valóban megváltozott: ma már (még?) nem lőnek senkit a Dunába és nem küldenek Recskre. De csak ez lenne diktatúra? Az nem diktatúra, hogy csak egyvalamit gondolhatok, mert ha nem, rögtön hazaáruló vagyok, Soros-bérenc, Brüsszel nyalonca és egyebek? Az nem diktatúra, hogy hosszú, tömött sorokban megindulnak azok felé, akik bírálni merészelnek, a lefizetett sajtó munkásai? Egyikük azt mondta, amikor lopással vádoltak, hogy "maga szerencsétlen baloldali, sosem fogja megérteni." Aki baloldali, az nyilván azt sem tudja, mi a lopás.
Fotó: antikvarium.hu
Az nem diktatúra — hiszen Orwelltől tudjuk, hogy az —, amikor megváltoztatják a szavak értelmét? A "magyar emberek" már évek óta azt jelenti: a mi híveink. A "béke" a háború kitörése óta azt jelenti: terelés. És így tovább, mindenki ismeri a szótárat.
Nem diktatúra, amikor az emberek úgy fekszenek le, hogy valamit gondolnak, aztán másnapra előkerül például éppen a háború kapcsán egy Szolzsenyicin-cikk, amelyből "világossá válik", hogy az ukránok mindig is aljas egy nemzet voltak? Nem diktatúra, amikor mindenki a fundamentalizmus felé indul, azaz nem gondolkodik?
Nem diktatúra, amikor az ország vagyona folyamatosan a kamarilla kezébe kerül, az pedig soha semmilyen szégyenről nem tesz bizonyságot, csak még több falánkságról?
De hát ezek a barátaim tudják, sőt: mondják a legtöbbet, hogy de bizony az. És ha nem annak nevezzük, akkor is elkeserítő. Mint A pestis-ben: hogy pestisnek nevezzük-e, az puszta nyelvtani probléma. Emberek halnak bele, és járványként terjed: ez a lényeg.
Fotó: moly.hu
Akkor miért kell Magyar Pétert elemezni? Kedves barátom, gondolod, hogy ha Tőkés Lászlót átvilágítják, folytatódik a forradalom? Vagy Iliescut? Dózsa Györgyöt? De forradalom-e az, amely ilyenektől függ? És ha a forradalom szót is elkezdjük elemezni, akkor: elkeseredés-e?
Nem, az nem elkeseredés. Akkor sajnos azt kell mondani, hogy ez a rendszer, amelyet különféle jelzőkkel illetünk, mégiscsak ad valamilyen biztonságot és kényelmet. Mert ahol kerekasztalokra van idő, ott még mindkettő létezik.
Nem voltam forradalmár. De azt tudom, hogy 1989 decemberében nem azzal sietett haza a barátom, hogy meghallgassa a Szabad Európán a temesvári híreket, hogy "kik azok, akik mozgolódnak". Azzal sietett haza, hogy: végre! végre! végre!
Erre a lelkesedésre vágytam. Ez a rendszer — a diktatúrák másik sajátossága — örökéletűnek tűnt, leválthatatlannak. Nagy kérdés, hogy le lehet-e váltani, de még senki a közelébe sem került a lehetőségnek, amíg a Magyar Péter-jelenségnek köszönhetően mégis össze nem állt az elégedetlenség. Attól tartok, akik vitatkoznak, azok a szabadulás lehetőségét mulasztják el.
Persze az is lehet, hogy minden annyira megváltozott, hogy már a szavaknak is más az értelmük. Mégis azt hittem, hogy az "elkeseredés" például ugyanazt jelenti. Csak állok egyik lábamról a másikra, amikor látom, hogy mégsem.
Le kell szögeznem azt is, hogy megdöbbent a "meg kell élni" jellegű érvek sokasága és elfogadottsága. Minden diktatúrában ezzel védekeztek azok, akiknek köszönhetően a rendszer egy kicsit még tovább tartott, és még zártabbá válhatott. Nem szeretném senki elől elvitatni a levegőt, de később éppen ezek a különös megalkuvások üthetnek vissza. És már most is rossz szájízt hagynak maguk után.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.