Nyílt távirat Krasznahorkai Lászlóhoz
Tisztelt Krasznahorkai László!
Sajnos, ellent kell mondanom Önnek: Magyarországon igenis van remény! Elvégre a legkomolyabb fők vitatkoznak arról, hogyan lehetne kilábalni a... de hát befejezni sem tudom a mondatot, hiszen az is vita tárgya, amit ide kellene írnom. Mondhatnám tehát, Magyarországon kizárólag remény van, amennyiben abban talán még megegyeznek a kiábrándultak — holott ők is kik, és miből ábrándultak ki, ha szabadulni nem akarnak, vagy mindegyik másként képzeli? — , hogy a remény ugyanazt jelenti: a ki-t.
Könczey Elemér karikatúrája
Mert hogy miből ki, és hogyan, afölött már elkeseredett viták dúlnak, s a reménytelenség annyira árnyalódott, hogy már az sincsen, hiszen mindenki mást ért alatta. A Sátántangó semmi ahhoz a vitustánchoz képest, amit most járnak annyian, hogy az ember már nem is érti, mi is reménytelen, ha még mindig járják?! Megváltó nincs, Sátán sincsen, bár sokan vizionálják, de aztán olyan szépen elmagyarázzák, hogy élnek, ahogy lehet, hogy nem lehet érteni, ugyan mitől nem tudnak?!
Ha viszont reménytelenség nincs, akkor remény sincsen — ebben az értelemben valóban igaza van, és kalapot emelek az éleslátása előtt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.