A gyanútlan tünet
Amikor a Kiss László-ügy kapcsán Friderikusz Sándor Gerő Andrással beszélgetett, eszembe jutott egy tíz évvel korábbi cikkem, a Szegény, szegény Arlena Stuart (ÉS, 2006. április 28.), melyet a műsorvezető Tisza Katával való beszélgetéséről írtam. Friderikusz akkor is macsóként viselkedett, szerepéből azóta sem esett ki.
Ahogy emlékszem, Tisza Katát a nőségével próbálta padlóba döngölni, mintha szép nőknek kevésbé volna joga rossz könyveket írni, mint bármilyen férfiaknak. Kiss László viszont a nagy úszóedző, aki egykor "botlott" egyet.
Nem szeretnék túlságosan nagyívű lenni, de ebben a hozzáállásban az összmagyar mentalitás egyik fájdalmas nyomát érzékelem. Egy nagy író (költő, festő, zeneszerző, úszóedző) tökéletes ember. Itt van például Petőfi Sándor. Ha nincs itt, akkor kifaragjuk, azt pedig kizárólag egyféleképpen tehetjük meg: ha visszamenőleg is tisztára mossuk. Nem véletlenül kerítette elő a beszélgetésben Friderikusz Szabó Istvánt.
Ráadásul Kiss László esete még egyértelműbb. Az úszóedző nem egy zsarolható fiatalember volt, amikor a "botlást" elkövette, és nem is zsarolta senki. Továbbá nem is botlás az, amit elkövetett, hiszen mint például Kiss Noémi vallomásából kiderül, ez maga volt a rendszer.
A rendszerhez tartozik az is, hogy a nagy író stb. férfi. Petőfit halljuk, Széchenyi-film készül, a nők csak akkor kerülnek szóba, ha el kell döntenünk, hogyan kellett volna hűnek maradniuk a férfiakhoz. Vagy akkor, ha úrimuris férfiak hajolnak állati viccesen politikusnők kezére.
A sport pláne az a világ, ahol "férfiakat" nevelnek a nőkből is. Férfi az, akinek nem fáj semmi, aki nem teregeti ki a szennyest, nem köp abba a tányérba, amelyben felnevelték. Aki nemcsak elviseli a szenvedést, hanem hősleg áll hozzá, már-már megköveteli, hogy szenvedtessék. Akit nem szenvedtetnek, abból soha nem lesz bajnok.
Friderikusz Sándor nem egy macsó műsorvezető. Friderikusz Sándor a rendszer egyik legvokálisabb és leggyanútlanabb tünete.
Érzék és érdeklődés - Balázs Imre József tanulmánykötetéről
Sok mindent művel, de költősége mellett tanulmányíróként ismert a leginkább. És erre a szövegekből kikövetkeztethető alkata is predestinálja.
• Tovább olvasom »
Megérteni valamit, kilépni valamiből
Bán Zoltán András évekig írt a Holmiba egy Könyvmoly című rovatot. Valami ilyesmivel próbálkoznék én is: régi könyvek kapcsán elmélkedni, olyan könyvek kapcsán, amelyek így vagy úgy érdekesek lehetnek. A Látó könyvtárában nagy kukac vagyok.
• Tovább olvasom »