Már hetek óta velük alszom el. Tizenkettő-egy körül szünetet tartok az írásban-fordításban-szerkesztésben, megebédelek, megiszom a kávét, aztán ledőlök a nagyszobában. Az ablakot becsukom, mert a monostori piacról árad az élet, és a lejátszóba beteszem Roy Orbisont, José…

Apáink, becsaptatok minket! Semmi mást nem kellene mondanom, csak ezt. Nem azért, mert valami hangzatosat akarnék mondani, hanem egyszerűen azért, mert ez az igazság. Mit örököltünk, miben nőttünk fel? Én, Kolozsváron, 1972 és 1990 között, grosso modo, ahogy az a rohadtul…

Egyszer már azt írtam, 85 lett, de hát neki még ez sem árt. Egyáltalán, egy jó költőnek semmi sem árt — ha nem hinnék ebben, már rég felkötöttem volna magam. Az sem árt, amit egy barátom idővonalán látok: hogy a Valaki jár a fák hegyént most értette meg csupán, eddig…