Ad notam Ileana Mălăncioiu: A nővérem odaát (Sora mea de dincolo)

A nővérem odaát némán lehajtja fejét lovában megállt a sörét és elfogyott lassan róla nyerge — azt tartotta csontja.   Nem tudok én tovább állni csontnyergeden tovább várni melyről amikor leestem éppen a határon mentem s a határ meg volt jelölve egy száraz ág…

• Tovább olvasom »

Gördül a barátság

"Hallod, Péter? Hervadása liliomtiprás volt!" — kiált át az asztal túlfeléről András Sándor, én meg felnyerítek. Arról beszélgetünk éppen, hogyan éreztük meg a liliomillatot az EPMSZ fórumán, amikor elkövetkezett a pillanat, hogy a szervezőket és a segítőket honorálja…

• Tovább olvasom »

Vacog a szív, veri a verseket

Ki a halhatatlanabb? Olyan kérdés ez, melynek látszólag semmi értelme. Kormos István Vackorját az egész világ ismeri, miért lenne ő kevésbé, mint Weöres Sándor? Az Anna örököt mindenki fújja, hát miért lenne ő bármivel is alul József Attilánál? Mascagni kevesebb lenne,…

• Tovább olvasom »
süti beállítások módosítása