Ad notam Ileana Mălăncioiu: A nővérem odaát (Sora mea de dincolo)
A nővérem odaát némán lehajtja fejét lovában megállt a sörét és elfogyott lassan róla nyerge — azt tartotta csontja. Nem tudok én tovább állni csontnyergeden tovább várni melyről amikor leestem éppen a határon mentem s a határ meg volt jelölve egy száraz ág…
Gördül a barátság
"Hallod, Péter? Hervadása liliomtiprás volt!" — kiált át az asztal túlfeléről András Sándor, én meg felnyerítek. Arról beszélgetünk éppen, hogyan éreztük meg a liliomillatot az EPMSZ fórumán, amikor elkövetkezett a pillanat, hogy a szervezőket és a segítőket honorálja…
Vacog a szív, veri a verseket
Ki a halhatatlanabb? Olyan kérdés ez, melynek látszólag semmi értelme. Kormos István Vackorját az egész világ ismeri, miért lenne ő kevésbé, mint Weöres Sándor? Az Anna örököt mindenki fújja, hát miért lenne ő bármivel is alul József Attilánál? Mascagni kevesebb lenne,…