Éljünk az életünkben!
"A két ünnep között nem húzható párhuzam, ezt minden magyar ember pontosan tudja!"
Árulkodó hozzászólás. Az egyik félre bízza, hogy állapítsa meg az igazságot, természetesen a magyarokra.
December elsejéről és március tizenötödikéről van szó, Orbánról-Szijjártóról és Teodor Meleșcanuról. Látszólag. Valójában rólunk, mindenkiről. És felejtsük el végre, hogy a történelem érveket szolgáltat egy mai vitához vagy helyzethez!
Egyszerűsítsünk le mindent a végletekig, hiszen szabályokat, viselkedési kódot csak így lehet megállapítani. Megünnepelheti egy nemzet a saját ünnepét? Azt gondolom, meg. Le kell tiltania egy szomszédos ország kormányának, hogy a diplomatái részt vegyenek az ünnepen? Azt gondolom, nem.
Ennyi az egész. Az a másik nyelvű ember, legyen bár angol, német, francia vagy román, soha nem fogja megérteni, miért alacsonyabb rendű az ő ünnepe a másénál. Aki az empátiával dobálózik, az először gondolja végig a magáét. És ne azzal kezdje a gondolkodást, hogy ő sértett az idők kezdetétől, tehát igaza van szintén az idők kezdetétől.
Nem valamiféle időkapszulában élünk, hanem az életünkben; nem 200 évvel ezelőtt, hanem most. Ha "ők" megsértik az ünnepünket, potyognak a könnyeink. Ha "mi" megsértjük az övéket, mindjárt a Hősök terére képzeljük magunkat.
Holott ebben az esetben nagyon is érvényes a Brecht-féle replika: "Jaj annak az országnak, amelynek hősökre van szüksége!"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.