Más labdák szédületében - Eörsi Istvánról és Orbán Viktorról
Sajnos, soha nem találkoztam Eörsi Istvánnal. Hálistennek soha nem találkoztam Orbán Viktorral.
Eörsi István ma lenne 94 éves. De már húsz évvel korábban meghalt — a rákról írt gyönyörű esszéjére a mai napig emlékszem, akárcsak az Időm Gombrowicz-csal részleteire; az előbbi az ÉS-ben, az utóbbiak a Holmi-ban jelent(ek) meg.
Meg arra is, hogy börtönbe került, és arra, hogy örök lázadó volt.
És arra is, hogy egy fényképen Orbán Viktorral fejelgetnek.
https://www.facebook.com/sajtoszabadsagert/photos/egy-k%C3%BCl%C3%B6nleges-felv%C3%A9tel-e%C3%B6rsi-istv%C3%A1n-%C3%A9s-orb%C3%A1n-viktor-focizik-de-tal%C3%A1n-kevesen-tu/532204020149713/
Valamikor, mondanom sem kell, nagyon imponált a "Ruszkik haza!" Aztán talán TGM-nél olvastam, hogy már minden el volt intézve, már senkinek nem kellett volna ilyent mondani, sőt, már meg is beszélték, hogy nem mondják, Orbán mégis odaállt, és elmondta.
Nagyon jól el tudom képzelni annak alapján, amiket azóta művelt. Soros-ösztöndíjasként rátámadt Sorosra és elűzte az egyetemét, ennek a látszólag vagány felszólításnak a szerzőjeként elkezdett az áldozat ellen uszítani, pajtásaival együtt szétrabolta Magyarországot, és a szabad sajtót olyan szűk sávra szorította, hogy már valósággal örülni kell a néhány megmaradt lapnak-szerkesztőségnek.
Az agyakban pedig végtelen pusztítást végzett, s ezt még az sem menti, hogy úgy látszik, az agyak is alig várták a pusztítást. Hosszú, meddő éveim mentek rá, hogy győzködjem az embereket, mennyire káros ez az egész őrület, milyen parasztvakítás a mellet verő "magyar emberek" és a brüsszelezés, mennyire beleragadunk egy szűk, sekély identitásba, ha minduntalan trianonozunk és a világ közepének képzeljük magunkat.
Sokan különbözőképpen ítélik meg és el, voltam már Hajdú Győző és Ady-epigon, de egyszerűen most sem értem, hogy mi késztetett embereket arra, amibe engem is belevittek és belevisznek naponta, holott ma már messzebbre kerültem az eszmerendszertől. Nem hiszem, hogy egy szétmorzsolt hitet úgy szerzünk vissza, hogy egy demagógba vetjük.
Legalább annyira fáj ez a fénykép. Valaki hogyan fejelget Eörsivel, hogy aztán oda jusson, ahová Orbán jutott?! Megromlott legalább?! Ha az újratemetésről szóló történetet nézem, akkor nem volt minek megromolnia.
Egyesek családi sebekről meg ifjú (vagy nem is annyira ifjú) politikusi sértettségről beszélnek, és természetesen egyik sem kizárt. De hát egyszer mégiscsak felnövünk, és elkezdünk azon gondolkodni, valóban az apánkoz akarunk-e hasonlítani, valóban moral insanity-vé akarunk változni?
És közben a világ is elindult ezen az agresszív, militarista, macsó, érzéketlen úton. Akárhová nézek, inkább olyanokat látok, akik képmutatásból fejelgettek, és szabadok nem voltak soha.
Ezek persze csak egy romantikus füstölgései, a világ úgyis arra megy, amerre akar. Mindenesetre megdöbbentő, és persze "nem erre szerződtem, Élet elvtárs". De talán még megérem, hogy más labdák közelednek.
Kérdések bűn és bocsánat körül
"Szemerkélő esőben sétáltam és, hosszú idő óta először, Tallián László jutott eszembe. Tallián velem együtt raboskodott Recsken. Rabtársamnak mégsem nevezhetem, mert kápó volt. Mindent elkövetett, hogy agyondolgoztasson bennünket, ugyanis Nagy László, az ÁVO politikai tisztje megígérte a kápóknak: szabadon engedik őket, mihelyt kipusztítottak mindnyájunkat. Tallián különlegesen gyűlölt, mert esténként előadásokat tartottam rabtársaimnak és folyton feljelentett az ÁVO-nak: `Semmit sem dolgozik de nagyon sokat beszél.` Ezért fogda, verés és gúzsbakötés járt.
Egy gyűlölet természetrajza — Jókairól és édesanyámról
Hogy gyűlöltem én ezt a Jókait.
• Tovább olvasom »