A magyar helyzet
"az egesszet kikellene nyirni" — írja az egyik kommentelő a maszol.ro honlapján a kézdiszentléleki tudósítás alatt. "felajánlok 2 tank benzint (kb. 140L), és a legkedvesebb vihargyújtómat e nemes cél megvalósítására" — válaszol lelkesen a másik (mellette az áll: Universitatea Babeș—Bolyai, de hát ez, tudjuk, nem jelent semmit), és ez még akkor is iszonyú, ha értem az elkeseredést is, meg azt is, hogy nem minden hadonászás válik végzetessé. Nem lepődnék meg, ha mindketten igaz keresztyénnek tartanák magukat. Ők az igazi jobboldal.
Tegnap hajnalban leütötték Kukorelly Endrét a Tokaji Írótáborban. A hozzászólók működtetni kezdték a Székely Sztereotípia Szótár minden elemét, bicskázást és jobboldalt emlegetnek, és ezúttal nem zavarja őket, hogy a sajtó lehozta az elkövető származását. Nem lepődnék meg, ha mindegyik kommentelő liberálisnak tartaná magát. Ők a hamis baloldal.
Párakeret - Mocsola
Már a harmadik levelet tépte szét.
"Ne haragudjatok..."
Olyan ostoba volt mindegyik. Van, amikor minden ostobaságnak tűnik, s az ember nem tehet mást, mint hogy választ egyet. Vagy tán az választja őt.
""Nem tehetek mást,..."
Nem lehet elmagyarázni. Minden kevés lesz, űr, semmi.
"Sz.......ű" — írta huncutul az akasztófa alá vagy tíz éve. Zilia egyből kitalálta: "Szívkeserű" — töltötte ki a lyukakat, aztán azt mondta: "apa, te mocsolázol". Hat éves volt akkor.
Ezt a nevet ő akarta. Valahogy szerette azt a megalázott nőt, aki képes lenne meghalni, csak hogy végig konok lehessen.
Eltépte a töredékeket. Nem tudta megtalálni a megfelelő szavakat. Vagy megkeresni.
Aztán már csak az alkonyat recsegett.
Petru Delacluj obszcén dalaiból - Tapír
Szeretsz, mondod, de olyan jól nevelt vagy,
szavakkal mondod, hogy heved milyen nagy,
és mélyhűtő szerelmes paplanod:
úgy szeressél, hogy sírjon a vadon,
mert nem csinálta, amit te csinálsz —
ne lógjon szerelmedből a gyász!
Ne lógjon szerelmedből a félsz:
vajon ami most, illik-e még,
vajon lehet-e, szabad-e vajon?
A szerelem nem finom alkalom,
hogy legyél, mégse legyél az enyém!
Ez nem színpad: kemény, ami kemény,
előre vágyik, hátul fúr, ha fúr —
ne legyünk már nyakkendős-szótlanul,
tippeljünk, mit szólna az anyád,
ha látná, hogy lesz has, ami hát — hát!
Hát akarom és mondom és kiálts,
és ne forgassuk most a bibliát,
és ne forgassuk szemünk se nagyon:
itt ami csúszik, nem kés a vajon!
Most nem mondom, mert ez mégiscsak líra,
de éjszaka a vágyam megtapírja,
és megboázza, megkagylózza vágyad:
ember vagyok, és ne vizslasd, hogy állat.