Slarelem
Szokatlan helyeken
tör rám a szerelem
váratlan réseken
zúdul a csöveken
reped a betonom
robban a kanális
szívemmel lefutom
egészen banális
csupa vér csupa vágy
csíkok az alkonyon
pörgő lélekcsapágy
bőgés a balkonon
versek a gép előtt
lángok az egekig
lufik csak légbe lőtt
félelmek etetik
Moșul
Îmi amintesc că eram un băiat,
și toate fetele am vrut să le iubesc,
am fost flușturatec, răzgîiat,
și-am lovit fără să vreau să lovesc.
Am devenit bărbat nevoie mare,
așezat și extrem de serios,
tată, soț, om care se ține tare,
cu ochiul și cu sufletul sticlos.
Dar în mine a tot strigat băiatul
c-o falcă-n cer și una în pămînt,
a vrut să iubească răzgîiatul,
să nu-i spună nimeni că nu-i flămînd.
Și m-am deschis cu toate rănile,
și n-am putut să mă închid din nou,
să nu iubesc iar toate fetele,
să mă feresc de așa-un origo.
Vreau să fiu un moș înțelept,
care e tată bun și soț la fel,
și care dragostei îi ține piept,
și nu strigă băiatul trist la el.
Volt egyszer egy tegnap - Laczkó Vass Róbert és együttese jiddis népdalokat énekel
Már hetek óta velük alszom el. Tizenkettő-egy körül szünetet tartok az írásban-fordításban-szerkesztésben, megebédelek, megiszom a kávét, aztán ledőlök a nagyszobában. Az ablakot becsukom, mert a monostori piacról árad az élet, és a lejátszóba beteszem Roy Orbisont, José Curát vagy a Kalákát. Az utóbbi időben leginkább a Kalákát, méghozzá azt a CD-t, amelyen a jiddis népdalokat éneklik Szalóki Ágival.
Úgyhogy, bevallom, féltem is a találkozástól, vagy inkább attól, el tudok-e tekinteni ettől az élménytől az új élmény érdekében. Mert a Volt egyszer egy kis zsidót színpadon is láttam, meg hallgatom is, és mindenképpen remek. De hát egy másik jó Hamlet semmitől nem fosztja meg a darabot, csak gazdagítja. A nézőnek pedig megkönnyíti az elemzést.
És a Nincs egészen tegnap egészen más, mint a Volt egyszer egy kis zsidó. Hogy a nőkkel kezdjük, már Szalóki Ági és Nagy Noémi Kriszta habitusa is radikálisan különbözik. Az előbbi hangja csengő, az utóbbié zengő. Az előbbi tud kacér lenni, az utóbbi tud démon lenni.
A Kalákában a Gryllusok természetesen nem annyira színészek, mint Laczkó Vass Róbert, aki pisszeg, beint, leint, és időnként teljesen olyan, mint egy bonviván, aminek következtében a közönség az együttessel tud lenni és menni, s a jiddis dalok kupléssá változnak.
A zene sem olyan, pedig ugyanazt éneklik. Ugyanazt, és mégsem ugyanazt. Egyszer csak Sosztakovics második keringőjének taktusai ütik meg a fülünket. És a "lányos" népdalok (Arról dalolj, jome, Szeretnél-e) olyan swingesek, ha jól hallom, hogy az ember kezd nem tudni viselkedni a zsinagógában. A Szép-fiúkon, Andráson és Bálinton érződik a táncházasság, a huncutság, a belehúzás.
Úgyhogy azt gondolom, mindenkinek jót tett ez a találkozás: a jiddis daloknak, Kányádinak, az előadóknak és a közönségnek.
