Hízelgés-versek
Haiku
Nyald ki mindenképp
zseniális seggemet —
önérdek nélkül.
Rigmus
Csodálatos vagy, én vezérem,
akár egy fékevesztett álom,
szememmel akárhogy is nézem,
párodat sehol nem találom.
Bármerre is hord a világ,
olyan virág nem nő seholsem,
melynek bibéjén Hebridák,
s a kontinensek mind a nyolcen.
Hogy az csak heten van csupán?
De most az egyszer megbocsátod?
Hát mi jöhet még ez után,
ennyi áldásra csak nem átok?!
Mert hogy kegyeid ily nagyok,
azt mára már a vak is hallja.
Ó, hol vannak a csillagok,
hol a Hold és a Nap hatalma!
Ó, bocsáss meg! Hiszen tudom:
te a túlzást nem szereted.
"Jobb csak lépdelni az uton,
mint szörpre inni ecetet."
Mély igazság, alapvető,
belátja mindenki, vezérem,
mind a férfi és mind a nő,
egyik sem hagyja észrevétlen.
De úgy, mint én, nem látja senki,
hogy zsenid mily fennen ragyog!
Se nem látja és se nem zengi
segged, mi lelkemben lobog!
Ó, elnézést... eljárt a szám...
Hát ne haragudj rám, vezérem!
De értsd meg: mindegyik imám
téged keres... (félre) Csak el is érjen!
Ad notam Alexandru Petria: Joint
Mikor 20 lábujj
két kopáscipőben
is megfér egymás mellett
az szerelem
când se înţeleg
20 de degete
şi-n paradeala a doi pantofi,
rulează dragostea
Póz-dal
Én könnyen vagyok
nehéz ember. Póz, nem póz?
Akárhogy is: valóság.
Negyvenkettőt
végigcsúsztam-tapostam:
Istennek adósság.
Hiszek is, nem is,
tehát hiszek, küzdök
magammal,
tépem a tükröt,
karmolom, rúgom —
vigyori angyal
néz rám, nevet is,
szán is, mit tudom én.
Arcán a kétely,
nem tudja, mit akarhat
ez a Demény?
Pedig oly könnyű:
élni, szeretni, hinni,
nem lódítani magának.
Csak erre vágyik,
ezért vergődik folyton
a hülye állat.
Ezért, hogy örül,
hogyha örülhet, korlátok
nélkül habzsol.
S nem tudja, vajon
élet vagy halál válik ki
a habokból?
De negyvenkettő
életnek is sok, nemhogy
reménynek.
Ha találkoztok,
mondjátok meg ezt ennek a
Deménynek.