Ad notam Emil Brumaru: Levél (Scrisoare)
Szívemet vérben forraltam,
Harmatban mostam én egyre.
Lelkem zokog most bajomban,
Ó, gyönyörnő, bűnbe esve
Az ágyon látlak én fekve,
Az ágyon a vágy-satuban...
Szél ha elvisz, napban járok,
Gondolatom gömbölyít ki,
Gondolatom megérinti,
Mint hal-orr, csípőd, a csacskát:
Gondolatom ahogy csicsonkáz,
Fenekeden mint egy árnyék,
Mint szentivánéji játék,
Puck bukfence, fanyar húgom,
Húgocskám, te léleklúgom...
http://www.literaturadeazi.ro/content/scrisoare
Ad notam Geo Dumitrescu: Romantika (Romantism)
Intelligens emberek vagyunk — örülhetünk, barátom!
A vers méreg, a kenyér meg drága és száraz,
máskor csak beszélgettünk és köptünk egyet,
és nem bántuk egyáltalán a tegnapi vágyat.
Ma az irodában hideg van, az emberek szikkadtak, sárgák —
mindegyik szánalmas és mindegyik semmit gondol.
Az éjszakák üvegesek, akár a holtak szeme,
s ha be akarsz rúgni, szeszből kell sokat igyál, nem borból.
Korábban hülyébbek voltunk és mentünk a dolgunk után;
volt pénzünk, időnk, az éhség után sírtunk — és hej, de jó volt!
Csak azt tudtuk, Japánban olcsón égnek a körték,
és hogy nekünk iszonyú kevés jutott a napokból.
Intelligens emberek vagyunk — örülhetünk, barátom!
A nagy háborúról majd jókat mesélhetünk:
szép volt, homéroszi, nagy, elképzelhetetlen,
és hát bizony volt is benne nekünk szerepünk!
Mondom, barátom, a vers méreg, a kenyér meg drága!
Mégis megkérdezem könnyedén öt év múlva
(mikor ismét hülyék leszünk és időnk lesz megint):
"Véget ért már, vagy csak készültünk a háborúra?"
Holnap tavasz lesz, nyílik a sok hasztalan virág,
de a lányok gépírónők s a hold pöttyös a sok arzénfolttól,
az éjszakák üvegesek, akár a halottak szeme,
s ha be akarsz rúgni, szeszből kell sokat igyál, nem borból.
Geo Dumitrescu, Romantism
Suntem oameni inteligenți – ți-e mai mare dragul!
prietene, versul e otravă și pâinea e scumpă și rea;
altădată ședeam de vorbă și scuipam
si nu ne părea rău că timpul trecea.
Astăzi, în birou e prea frig și oamenii sunt uscati și galbeni –
fiecare e plin de milă și toți au un gând meschin.
Nopțile sunt sticloase ca ochii morților
și ca să te mai îmbeți trebuie să bei spirt, nu vin.
Altădată eram mai proști și ne vedeam de treburi;
aveam bani, timp, nostalgia foamei – și era bine,
știam doar că în Japonia se vând becuri ieftine
și că zilele ne sunt teribil de puține.
Suntem oameni inteligenți – ți-e mai mare dragul!...
Vom avea și noi să povestim de un război
frumos, mare, epopeic, nemaivăzut,
la care, ehe! am luat parte si noi!...
Prietene, îți spun, versul e otravă și pâinea e scumpă,
O să te întreb totuși peste cinci ani, fără pic de pedanterie
(când vom fi iar proști și vom avea vreme):
...«Înainte sau după marea bătălie?»
Mâine o sa vie primăvara cu flori multe și inutile –
dar fetele sunt dactilografe și luna e pătată de venin,
nopțile sunt sticloase ca ochii morților
și ca să te mai îmbeți trebuie să bei spirt, nu vin...
- See more at: http://www.literaturadeazi.ro/content/reciti-un-poet#sthash.p4BlOKeq.dpuf
Azt hittem...
Azt hittem, az élet
árnyas utca,
a folyondár a kertet
szépen befutja,
az ember ül, hogy mi hogy van,
rigósan tudja,
minden-éjjeli álmát
csendesen alussza.
Az élet azonban
rogyadozó kerítés is,
lyukas a ház, lyukas a lélek,
te élnél mégis,
innál, berúgnál, hazamennél,
a fa tövébe hánynál —
olykor az élet nincsen
magánál.
És van szíved kettő,
és erkölcsöd negyven,
és nincsen irgalom
a szívedben,
és fájva örülsz, és
reccsen a karfa,
nem tart össze semmi,
ma Istennek sincsen
hatalma.
Aztán egy új nap,
árnyas az utca,
megint mindenféle
összeborzolt álom befutja,
mintha Isten is lenne,
nem haragszol már,
ő is csak ember,
nem lehet folyton
melletted, egyedül
kell maradnod
ezzel a kerttel.