Doină
Că m-aș duce și m-aș duce,
dor să nu mă mai apuce,
să mă ducă valea vîntul
să tot zbor iute ca gîndul
să mă poarte cerul, norii
să mă poarte dorul morii
să mă poarte Dunărea
c-aș bea liniște din ea.
Üzenet
Az élet azt mondja, ne félj,
ne tétovázzál semminél,
ne hidd, hogy jó, ha óvva vagy —
medvefarok, mi tóba fagy —,
ha forrulok, ha szerelem,
mindig csak rohanjál velem,
ne kelljen, majd ha műfogad
szerez egyedi napokat,
s ha majd a kedves prosztata
lesz a kelő nap alkonya,
ne kelljen, mondom, búslakodj,
mikor már csak a csillagok
s a csúfondáros ég ragyog,
s ami van még, a vén remény
fogatlan szájjal vigyorog.
Ad notam Ana Blandiana: Szerelmes (De dragoste)
Ne hagyj itt engem, ülj le ide mellém
És tartsd a fejem szorosan, ne féljek,
Ha a tompa álom, a rám szabott
Rémálom lesz, éles, mint az ítélet;
Fogd a fejem, ahogy egy serleget
Megfogsz, a bor ki ne fakadhasson,
És tedd az ajkad az én ajkaimra,
Szívd a sikolyt, hogy bennem ne maradjon,
Ne hallatsszék a zúgó zokogás,
Amint a testemet körülcibálja,
Ölelj át, ne tépjen ki tövestül
A rettenet viharba írt villáma,
Mely mindent elvisz, és szörnyű nyomában
Csak mész marad és idézőjelek,
És haldokolva fetreng és kimúlik
A nap, a hold, s kihunynak az egek...
http://www.romanianvoice.com/poezii/poezii/dedragoste_ab.php