Viccelni poéntosan

Mobilzene lett a Székely himnuszból, látom az egyik csatornán, letölthető. Hát szabad ezt, kérdezem én újév első szent napján?? Az ember szíve összeszorul, ha belegondol (az ember, nem a szíve), hogy mi kárt okoz ez a kegyetlen kereskedelem (túl sok az e, de mit tehetnénk? Itt állhatunk, mást nem.)

Én például soha nem tölteném le ilyen aljas szándékkal. Hiszen ha letölteném (de nem, nem, soha!), akkor mikor vehetném fel?! Avagy meg-e szakíthatnám ezt a szívhez szóló zenét pusztán azért, mert válaszolni szeretnék valakinek?! És ha mégis rávenném erre látszatra magyar, valójában azonban székely! szívemet, akkor hogyan dönthetném el, mikor szakítsam félbe ezt a káprázatos szöveget?! Ott, hogy "porlik, mint a szikla"?! Hiszen ez blaszfémia!!! Hogyan nyomhatnám ki a porladást?! Vagy ott, hogy "fejünk az ár, jaj"?! Éppen, amikor az árral fejünk?! Nem és nem tudom, illetve és pontosabban, tudnám megtenni.

Nem, ezt nem lehet, akárki láthassa. Maradjon csak a Valami Amerika főcímzenéje.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014.01.01 | Címkék: mobil humor székely himnusz | Szólj hozzá! Olvass még!

Karácsonyi vendég

Mircea Dinescu: Cântec de inimă albastră

 

 

Mai ştii cum te strigam pe-atunci

“icoană cu picioare lungi”

veneai pe râu sau râu erai
curgeai în mine până-n rai

cu limba preschimbată-n bici
vînam pe coapse iepuri mici

vânam prin pulpe fîn mieriu
erai mireasmă eram viu.

Dar of of of desiş de ochi
acum de mine trag trei popi

carnea-mi miroase de pe-acum
a scândurică de salcâm

pe când mânzeşte muşti din cai
mie ţărâna-mi spune hai,

mie ulcica-mi spune blid,
iubire – măr rostogolit

 

 

 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013.12.25 | Címkék: vers változat Mircea Dinescu | Szólj hozzá! Olvass még!

Hétezer éve él

"Szeretnék klasszikus, lezárt
rendet vinni a pusztulásba;
remény a jóra: már kizárt.
Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.
Sors bona, nihil aliud.
Aki majd csontomat kiássa,
annak üzenem: ide jut
Isten mindegyik képe-mása.
S mennyország azért nem lehet,
illetve nem szabad, hogy légyen,
mert a dögletes szeretet
velünk maradna mindenképpen,
visszája sem kell: a pokol
(abban volt-van-lesz némi részem
– deszka nyüszít a láncfűrészen) – – –
készületlen s mindenre készen
üldögélek a napsütésben
jöjjön a megváltó sehol."
 

Ezt a hatalmas verset... ebben a pillanatban akartam elmesélni, hogy hol találtam, mióta hurcolom magammal, de rá kellett ébrednem, hogy már elfelejtettem a körülményeket. Talán így van jól: mint Shakespeare, akiről majdnem semmit nem tudunk, amit tudunk, azt is bizonytalanul, és ha tudjuk, teljesen mindegy, mert semmit nem magyaráz meg a zseniről, ugyanúgy vagyunk-lehetünk mindennel, ami fontos. Nem árt, ha a tehetség körül maradnak megmagyarázhatatlan dolgok.
De egészen biztos, hogy ahogy Tóth Árpád az Új tavaszig vagy a halálig miatt lesz nagy költő a számomra, úgy Petri is az Ábránd miatt. Alkoholizmusa bizonyos életrajzi okok miatt hátborzongatóan rokonszenves, gerincessége a puha diktatúra taknyos engedékenységében példamutató, az igazi csodálat mégis a költészet láttán önt el, a Napsütötte sáv körül, az az érzés pedig, hogy mozdulni sem tudok a boldogságtól, akkor, amikor az Ábrándot mondogatom magamban.
Ma lenne hetven éves, de hát hétszáz, hétezer éve él. 
Isten éltesse!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013.12.22 | Címkék: vers boldogság tehetség Petri György Tóth Árpád | Szólj hozzá! Olvass még!
süti beállítások módosítása