Egy olyan nemzedék volt az apáinké, amely ha nem is egyenlőségjelet, „összefüggésjelet” tett tehetség és tartás közé, és akár Petőfiről, akár Adyról, akár Reményikről, akár Szabédiról volt szó, mindig hallatott az erkölcs dallama is, s ez a dallam aztán tovább…

Mielőtt a gyónást illető csalódás ecsetelésébe belefognék (mert számomra ez csak részben politikai vagy közéleti probléma, és jóval fontosabb az a része, amely a belső életre vonatkozik), hadd fejtsek ki még valamit. Hadd mondjam el, hogy kulturálisan is csalódtam az apákban…

Apáink, becsaptatok minket! Semmi mást nem kellene mondanom, csak ezt. Nem azért, mert valami hangzatosat akarnék mondani, hanem egyszerűen azért, mert ez az igazság. Mit örököltünk, miben nőttünk fel? Én, Kolozsváron, 1972 és 1990 között, grosso modo, ahogy az a rohadtul…