Kávészonett - Csedő Zolinak, ki engem virtuális múzsákkal bár, de kecsegtet
Iszom a kávét, furcsa lé,
végzetfeketén illatoz,
mikor megyek Isten elé,
engem be mikor csillagoz,
közben zúg az adrenalin,
fényes kanálon fut a gőz,
abbahagyom melankolim,
verset olvasok grásziőz,
és eljön már a kicsi ősz,
bennem a kávé elidőz,
úgy kavargatja…
Reggeli kávé
Mint már elmeséltem, november elején Váradon jártam könyvmaratonon. A szállodában, ahol meghunyászkodtam, a budapesti és a miskolci meghívottakkal együtt reggeliztem. A pesti meghívott Váradról távozott, tudott hát románul, együtt segítettünk rendelni. A pincérnő egy…