Nézd, hogy havazik december... Nézd az ablakot, drága — Küldj zsarátnokért a tűzhöz, Durrogjon a ropogása.   Kemencéhez a fotelt, A kéménynél viharozzam, Hogy kint vagy bent dúl az mindegy — A tébolyhoz igazodjam.   És küldj el még, kérlek, teáért, És gyere…

Nemrég mentél el. Én kértelek, menj el. Néztem, ahogy az ösvény veled lejt el, Aztán már csak a lankadt lóherék. Egy pillantásod sem hozta az ég!   Intettem volna, ahogy távolodtál, De mi tart itt, ha egyszer távolodnál?   Akartam, menj, akartam, itt…

Ma is előttem van még a bár, nem figyel, csak a pohár, aztán pedig a vágy villamosán, késő volt már a korán, oly késő volt már a korán!   Szeretlek, esküszöm, amire akarod, ne tárd szét a karod.   Szeretlek, esküszöm, árnyékod ölelem, meghalok…