Hallótávolság, ölelőtávolság, melyikben higgyek, hová csomagolták, hova vezet ez, nahiszen, mi a fene lesz.   Lopom az orromban az illatod, viszem az ujjamban ihleted, ez a poros út, csak megyek, csupa délibáb.   És mért nincs semmi valami nélkül, gondolom itten…

A nőt milyen könnyű is dicsérni! "Rózsám, dáliám, liljomom" — mondja mindenki, no de hát ki látott liljomot szivaccsal a kezében, dáliát, amint a padlót mossa fel, rózsát, ahogy porszívózik s törölget? Érdekes, a tövisekre nem számít senki, pedig milyen nagyon is…

Az élet azt mondja, ne félj, ne tétovázzál semminél, ne hidd, hogy jó, ha óvva vagy — medvefarok, mi tóba fagy —, ha forrulok, ha szerelem, mindig csak rohanjál velem, ne kelljen, majd ha műfogad szerez egyedi napokat, s ha majd a kedves prosztata lesz a kelő nap…