A szívemet felszántottam minden sebző pillanatban, nem hagytam, hogy megnyugodjon, inkább végleg megszakadjon, ha megszakad, összevarrom, a mellembe visszateszem, visszateszem, úgy fércelem, szakítsa szét a szerelem.    

Annyit éltem, megtanultam: a jövőmben ott a múltam, mindenem a jelenemben, az elzúgó életemben, de jó volna, ha lassulást elviselne ez a zúgás, de csak ez a zsúfolt utca, csak történik s közben múlna, csak reméled, hogy a halál — a szerelem, szívet zabál... Bolt ha…

Mennyit szidtuk: nyálas, giccses, nyúlós, könnyes! A szentimentális volt a legszelídebb jelző a szótárunkban. S nem gondoltuk volna, hogy egyszer majd visszasírjuk az egykori kor szerelmét, amelyben minden giccs mellett stílus is volt. A nő kacérkodott és rózsák közé hajolt,…