Holtak a városban szerteszét, kedvesem, Azért jöttem, hogy tudósítsalak: Sistereg minden, s a ravatalon A hullák lassacskán felbomlanak.   Az élők is holtakként mozognak, Az agyag nyirka testükhöz tapad, Hullaszag szivárog, kedvesem, S a melled is a hasadhoz…

Nézd, hogy havazik december... Nézd az ablakot, drága — Küldj zsarátnokért a tűzhöz, Durrogjon a ropogása.   Kemencéhez a fotelt, A kéménynél viharozzam, Hogy kint vagy bent dúl az mindegy — A tébolyhoz igazodjam.   És küldj el még, kérlek, teáért, És gyere…

Nemrég mentél el. Én kértelek, menj el. Néztem, ahogy az ösvény veled lejt el, Aztán már csak a lankadt lóherék. Egy pillantásod sem hozta az ég!   Intettem volna, ahogy távolodtál, De mi tart itt, ha egyszer távolodnál?   Akartam, menj, akartam, itt…