Ad notam Veronica Micle: Ne sírj... (Nu plânge...)
Ne sírj, hogy elfelejtelek,
Ne sírj, hogy itt hagylak magadra...
Ütött az óra: idegen lett
A szerelem bűvös lakatja.
Szakad a lánc, bár verve van,
Akár egy gyönge cérnaszál,
Ha a sors úgy dönt, vége van,
Hiába hinnéd, nincs határ.
És most már semmi vissza…
Ad notam Ion Minulescu: Dal (Cântec)
Két szemedben mint két lelkesült tükörben
Az alkony vérvörös tekintete honol,
És két szemed vörös, mint két szál mákvirág,
Ahogy a tó tükrén párban úszik át.
Két szemedben az alkony mostanra eltűnőben,
Elalszik és a fény a sötétbe omol.
És vérvörös szemed most…
Ad notam George Bacovia: Lassan (Rar)
Csak én, csak én, csak én,
Messzi fogadóban
Alszik a fogadós,
Néma utcasorban
Csak én, csak én, csak én...
Esik, esik, esik,
Merülni pohárba,
S hogy hallgasd a semmit,
Lelked a sohában!
Esik, esik, esik...
Senki, senki, senki,
Annál jobb, nem is kell —
És milyen…